Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".
is ügyelnie kell, de természetesen csak olyan mértékben kell azokat közzétennie, amilyen mértékben az adatok közlése a sz^banforgd dokumentum megértéséhez szükséges. F.M. Dosztojevszkij leveleinek kommentátora például nagyon helyesen mutat rá arra a tényre, hogy számára Puskin, Goethe és Hugo nem saját személyük jelentőségénél fogva érdekesek, hanem csakis abban a mértékben, amilyen mértékben Dosztojevszki müveinek történetével kapcsolatban érdekesek: u az ő megértéséhez szükségesek az ő életére gyakorolt jelentőségük mőrt3kőig.. ; . fontosak" A dokumentumot kommentáló aroheográfus a levélben vagy műben szereplő személynek a szerzőhöz való viszonyát megvilágítva mindenütt f ahol csak mód van rá, állitsa szembe a dokumentumban^zereplő személynek a méltatását /például Herzen-nek a "Btiloiei dumi" cimü memoárjában szereplő különböző politikusok jellemzését a marxizmus klasszikusai által nyújtott méltatással és jellemzéssel, a azóbanforgő példánál Hcrzen értékeléseit Marx és Engels értékeléseivel./ Ha a dokumentumban emlités történik valamely kevésbbé ismert intézményről, akkor a kommentátori apparátusban ismertetni kell az intézmény fennállásának idejét, összetételét, létesítésének okát és működésének jellemzését is, természetesen a dokumentum tematikájának megfelelő mértékben* A dokumentumban emiitett, kevésbé ismert eseményt feltétlenül meg kell világítani. Meg kell mondani, hogy mikor ment végbe, mi volt a lényege és a ténynek mi volt a jelentősége az események általános mené- ' tében* Az időpont helytelen megjelölését vagy az esemény lényegének helytelen ismertetését helyesbíteni kell. A szövegben emiitett dokumentumokat, határozatokat, rendeleteket, felhívásokat, stb. a szöveg megértéséhez szükséges voltuktól függően teljes szöveggel, részlegesen, idézetként vagy rövid tartalmi ismertetéssel kell hozni a kommentátori dokumentációban. Ha a szöveg idézetet tartalmaz, akkor arra az eredeti forrásra kell rámutatni, amelyből való az idézet, ellenőrizni kell, hogy helyesen idéz* ték-e, nem történt-e benne változtatás; meg kell mondani, miért történik rá hivatkozás. Ha az idézetben szándékos torzítás történt, ugy törekedni kell arra, hogy. rámutassunk ennek okára. Ha a kommentált mü nem utal forrásra, ugy azt a komraentálónak fel kell fleriteni és meg kell azt is mondania, hogy a szerző közvetlenül vagy másodkézből vette-e a forrást alapul? Azokat a célzásokat, vagy személyek említését, amelyek a kortárs előtt világosak voltak, de számunkra már érthetetlenek, feltétlenül meg kell magyarázni. A kommentált szöveg megvilágításához vagy megértéséhez szükséges, de a szöveg által nem emiitett dokumentumokat meg kell nevezni, vagy kivonatosan ismer te trrj kell. ugyan ugy azt is meg kell mondani, hogy mi lett ç« dokumentumban szereplő kérdésnek az elintézése /a kérvénynek mi lett ^ a következménye, s levélre milyen válasz jött, az interpelláció milyen döntést von maga után, stb#/« - \ A felsorolt ép ezekhez hasonló adatokat kell közölni a leggyakrabban használt kommentátori apparátusban & történeImi kommentárban. A dokumentum tematikájától, valamint a kommentátor kitűzött feladatától függően más V.u. .- kommentár-formák is alkalmazhatók. Ezek a következők lehetnek: 1. a szövegkritikai kommentár, amely a dokumenF.M* Dosztojevszkij: Levelek l.k. Dollnyin szerkesztésében M.L. 1928 36. old. .
