Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VI. Az archeográfiai előszó
esetről is, amikor a legendát közvet lenti a cim. után teszik, a dokumentum szövege ele, amint ezt a nyugateurÓpai archeografiai kiadványok mintájára #z.!í* Valk teszi az "Októberi forradalom Rendeletei" c* kiadványában* Bzt a változtatási azzal.indokolta* hogy az olvasónak már a kiadandó dokumentum tartalmának tanulmányozása előtt tisztában kell lennie "az idézett források összességével, a dokumentum kiadásának sajátosságaival"* Ugy tűnik, hogy a kutatómunka inkább ellenkező irányban halad és a kutatónak a szöveg forrásaival való részletes megismerkedés előtt magával a szöveggel kell megismerkednie* Ami pedig a legendának olyan elemeit illeti, mint a kiadott dokumentum szerzője megállapításának, vagy keltezésének indokolása, a szerző nevét és a keltet amugyis fel kell tüntetni, a cimben, ha szögletes zárójelben is. A legendának a szöveg előtt való elhelyezése, különösen terjedelmes legendák esetében, megzavarja a dokumentum tartalmára vonatkozó képet, mert elválasztja a elmet a dokumentum szövegétől* A legendának lábjegyzetben való közlése, ugy, amint a nyomtatott kiadásokra való hivatkozás szokott történni, még elfogadhatóbb, mint a cim és a szöveg közötti elhelyezése, -amennyiben nem töri meg a lábjegyzetek egységességét; ezekben ugyanis, amint feljebb mondtuk, kívánatos, hogy kifejezetten textológiai jellegű adatok legyenek, amelyek magának a szövegnek megértése szempontjából szükséges magyarázatokat közlik* A legendának viszont, amely az archeográfus munkájának ellenőrzését szolgálja, nem lehet ilyen jelentősége. *' kommentátori apparátusban helyezik el, akár ugy, jamint ezt N.F. BelCBj,kov tette, aki folyamatos szövegben helyezte el, akár külön mondat formájában, amely nincs összekapcsolva az utána következő kommentárral /lásd pl.: "A. Blok levelei E.P. Ivanovhoz", M.Ii. 1936. 105. és k. oldalak/. A legendának a kommentátori.apparátusban való elhelyezése amely rendszerint a könyv végére kerül, elválasztja a dokumentumot a legendától és megnehezíti a szükséges adatok megszerzését. Ezenfelül: a legenda rendeltetése, hogy lehetővé tegye az elvégzett - túlnyomóan szövegkritikai jellegű munka ellenőrzését; - a kommentátori apparátus rendeltetése viszont - amint ezt később részletesen kifejtjük - a dokumentum tartalmának kritikája és megmagyarázása, valamint a szükséges kiegészítések nyújtása. A forrásközlés minden elemének szigorúan meghatározott helye legyen és a teljesen különböző munkák eredményeinek összekeverését nem lehet tudományos eljárásnak minősíteni. Ha pedig ezt a nyomda vagy a kiadó követelményei kívánják igy, akkor ezt a merőben technikai követelményt a jelen esetben alá kell rendelni a tudományos követelményeknek. A megelőző részben rámutattunk arra, hogy legenda részét képező bizonyos elemek egyformasága esetén ezek az egyforma elemek az u. n* "archeografiai glősző"-ba kerülnek* Ha csak kevés dokumentumot nyomtatunk.ki, akkor ez az "előszó t! csak néhány sort foglal el a dokumentumokhoz irt "bevezető cikk" végén* Ha egész dokumentumkötetről van szó, akkor az "archeografiai elősző".önálló helyet kap és rendszerint "a bevezető cikk" és~a kötetbe felvet t dokumentumok szövege közé kerül* ~ T»i* azért, mert csak köve-tke/-tettük. Ford. VI. AZ AROHBO-RÁFIAI BLOSZO Az archeografiai előszó rendeltetése
