Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
V. A legenda
uli a 48-as számúnál: 5 dokumentum leningrádi fondbői, a belügyminisztérium rendőri végrehajtó főosztályából három pedig - moszkvai fondból "őfelsége saját irodájának III. osztályából" való/. Ugyanaz a« eset, ha a dokumentumok eredeti példányai nem egynepüek /egy eredeti, a többi fogalraazványi példány után. készült/, vagy ha a dokumentumok szerkesztői feldolgozásának indokolása hiányzik /egyesek keltezve vannak, másoknál hiányzik a dátum/ stb. Mindez hihetetlenül megnehezíti az olvasási. Az archeográfus ezt.a szabályt tűzze ki maga elé. Lehetőleg ne szakítsa sl a legendát a dokumentumtól, az előszóban pedig csak azokat a közléseket foglalja össze, amelyek valamennyi legendánál közösek* Soha se szerkeszszen "összevont" legendát különnemű elemek egyesítése céljából.^ A legenda helye A dokumentum publikálásakor hová kell tenni a legendát? Az archeográfiai gyakorlat, mint igen sok más archeográfiai kérdésnél, ennél sem munkált még ki egyöntetű eljárást. Leggyakrabban közvetlenül a dokumen-r tua szövege után teszik, kurzív betűtípussal szedve, mint a dokumentum kiadója, a dokumentumkötet készítője által "bevitt" elemet. Egyesek a külföldi archeográfiai kiadványok példáját követve-a legendát a szöveg előtt közvetlenül a cim után helyezik el. Ha nea tévedünk, as egyetlen szovjet kiadvány, amely ezt a gyakorlatot követi, az "Októberi forradalom Rendeletei" I, kötete /Moszkva, Í933/. Folyóiratban történő kisebb publikálásnál a legendát lábjegyzetbe teszik, a cimhez tartozó hivatkozásként. Végül az irodalomtörténeti dokumentum-kiadványoknál, amelyeket általában az archeográfiai eljárások következetlensége jellemez, a le* ... gendát a kiadott dokumentumhoz készült kommentátori apparátus részének tekintik s ezért vagy a megjegyzésekben /jegyzetekben, ford./ vagy a kommentárokban helyezik el. /Lásd pl. a korábbiakban említett "N.V.Gogol", Moszkva-Lsningrád 1936. és N.F. Belesikov "Dosztojevszkij a petrasevecek perében, Moszkva-Leningrád 1936". c. müveket./ A legenda ellenőrzést szolgáló eszköz,'amely a dokumentum külsőségeiről, szerzési helyéről, korábbi kiadásáról szól, megindokolja a dokumentum szerkesztői feldolgozását, tehát csak kiegészítésül szolgál a dokumentum szövegéhez. Ezért az a termés zeijes, hogy mindenekelőtt végigolvassuk a dokumentum szövegét, megismerkedjünk tartalmával, s ha ez megtörtént, akkor egészítsük ki az addig nyert értesüléseket és szükség esetén ellenőrizzük az archeográfus munkáját. Ezért véleményünk szerint helyesebb és logikailag következetesebb eljárásba legendát közvetlenül a dokumentum szövege után elhegyezni, amint az archeográfiai kiadványaink többségénél amugyis történni szokott* . . Szükségesnek tartjuk, hogy párhuzamot vonjunk a legenda és az idézett munkára való hivatkozás között. Ezek lényegében azonosak, t.i. ellenőrző apparátusok* Mikor megjelöljük az idézett szerzőt, majd idézetet közlünk a müvéből, rendszerint az idézet végén, nem pedig a» elején utalunk annak nyomtatott kiadására. Például: "V.I.Lenin cikkében ezt mondja: "idézet", ezután következik a hivatkozás a lap alján /gyakrabban/, vagy.az idézet után zárójelben /"V.I.Lenin Müvei XX* kötet, 321. oldal/. Az ilyen ellenőrző hivatkozás, mely.teljesen helyénvaló az idézet végén, olvasás közben eltereli a fínyeimet, ha a szerző neve után, vasy a cikk címe utdn, vagy $z idézet elé teszik. \Jgyanezt kell mondani arról az ^Üldv* zárómegjegyzésl es az QgyvHeü Jellegű megjegyzéseket nem helyes a legendában közölni, amint ezt AA. Szergejey ajánlja, arról már fentebb beszeltünk.
