Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
V. A legenda
alapján; valamennyi ugyanazon fondból, sőt ugyanazon őrzési egységből szármáz hátik, valamennyi szerzői kézirat § valamennyi korábban is egy és ugyanazon kiadványban megjelent stb® Az ilyen egynemű utalásokat természetesen nem kell minden dokumentumnál külön kinyomtatni. Minden dokumentumot vagy dokumentumgyűjteményt előszóval ellátva kell kinyomtatni, ebben lehet kiemelni azt a tényt, hogy milyen egyneműség fordul elő. Az előszó - például - ilyen szöveggel fejeződhet bej "Az alábbiakban publikált összes dokumentum ebből és ebből az ügyiratból származik /elmet közölni/. Az ügyirat a..*i levéltári fond'bőX való, amelyet itt és itt őriznek. Az Összes dokumentum szövegét az eredeti példány szerint hozzuk." Feltétlenül az a célkitűzés vezessen bennünket, hogy a legenda tartalmát a lehetőségig le kell rövidíteni, mert hiszen mind a legendával, mind a címnél szemben az a legfőbb követelmény, hogy ne legyenek teletűzdelve felesleges részletekkel. Megemlítendő még az is, hogy olyan dokumentum-kiadás is van, amelyben egyáltalán nincsenek legendák. Ilyen például "Nemzetközi kapcsolatok az imperializmus korában" oimü gyűjtemény I. kötet® /Teljes kiadás. M.-L. 1931. és a rövidített kiadás 6 M. 193%/ E munka összeállítói az archeográfuai előszóban rámutattak arm, hogy valamennyi dokumentumot a volt külügyminisztérium levéltárából vették, továbbá, "hogy valamennyi elküldött táviratot é® levelet a fogalmazványok alapján, valamennyi befutott titkos táviratot a litografált másolati példány alapján, valamennyi beérkezett sürgönyt és levelet pedig az eredeti példányok alapján" hoztak. Amennyiben ez alól kivétel fordul elő, azt lapalji jegyzetként külön megjelölték© Csaknem valamennyi dokumentumot elsőizben publikáltak, és ezt az előszóban szintén kiemelték. Az aroheográfusi előszóhoz kapcsolt külön felsorolásoméi léklet ben hozták valamennyi dokumentum őrzési helyéről szóló levéltári jelzetet, amely a munka ellenőrzését biztosítja. "összevont" legenda Ha törekszünk is arra, hogy a legendákat lehetőleg ment esi tűk az egynemű elemek ianétlésétőlg mégsem szabad úgynevezett "Összevont" legendákat irni, amelyek több dokumentumra vonatkoznak, még akkor sem, ha magukat a dokumentumokat valamely egységes kapcsolat fűzi is össze egymással. A helytelen gyakorlatra példa a fentebb emiitett akadémiai kiadvány, melynek oimes "A földkérdés és a paraszti mozgalmak Tatárországban" /L.°&. 1936./. Mindan egyes dokumentumot külön legendával kell ellátni, nem pedig az összekapcsoltakhoz egy közösét írni - kivéve azt a fentebb emiitett esetet, amikor a legenda elemeinek egyneműsége forog fenn. Ha a legendát elszakítjuk a dokumentumtól, akkor a szükséges megjegyzések megfelelő vonatkozásait megzavarjuk és megnehezítjük azt, hogy a legenda azzá legyen, ami tulajdonképpen rendeltetése; ez pedig az ellenőrzés biztosításáé AJS "Összevont legenda" nemosak hogy nem teszi köny nyebbé a kutatók munkáját, hanem «= ellenkezőleg - komplikálja azt,mert arra kényszeríti őket» hogy a megfelelő közlések megtalálása végett Öszszevissza lapozzák a kérdéses könyvet. /Például, ha valamelyik könyvben öt dokumentum a 65~33 » oldalakon van, viszont a vonatkozó "összevont" legenda csak a 83 .oldalon található®/ De a szőbanforgó példánál legalább valamennyi dokomentum egyazon őrzési egységből való. Itonyolultabb a helyzet, ha az összekapcsolt dokumentumok különböző fondókból valók /példa-
