Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IV. A cim
A dokumentum megírásának helye A dokumentum megírásának helyét a hivatali dokumentumoknál rendszerint nem kell belevenni a cimbe. mert ez majdnem mindig bennefoglaltatik annak az intézménynek az elnevezésében, vagy az aláírás alatt azon személy tisztségére vonatkozó megjegyzésben, akitől a dokumentum származik. *A leningrádi munkások, parasztok ás katonák küldötteinek tanácsa, "Hadügyminisztériaa", "bzenáfcus, "Szamarai kincstári kamara% "Szraolenszki kormányzó" •/ A hivatali dokumentumok esetében a dokumen-. tum megírásának helyét.csak akkor kell külön megjelölni, ha az nem esik egybe a dokumentumot elküldő intézmény székhelyével.' Ha levelek kiadásáról van sző, aholis a megírás helye fontos elem, a megírás helyét éppúgy nem kell a címben hozni, mint a keltezést sem> hanem - mint a levél integráns részét - a levél elejére kell tenni.' Ha a megírás helyét csupán az archeográfus állapította meg, akkor a keltezéshez hasonlóan szögletes zárójelbe kell hozni. Pl. "Puskin levelei III. /M.-I»./ 1935./ „ :i A dokumentumok sorszámozása Miután a szerkesztőség a gyűjtemény teljes iratanyagát kialakította, a dokumentumokat sorszámmal kell ellátni. Erről bővebben a "dokumentumok beillesztése a gyűjteménybe" cimü résznél lesz szó. Az elütő kövér betűkkel szedett dokumentum^számot a cím elejére kell tenni és a címtől ponttal és gondolatjellel kell elválasztani. Az iktatószám A teljes előadói cim egyes elemeinek részletes vizsgálatát befejeztiSfc* Mielőtt azonban rátérnénk a címek rövidítésének lehetőségére, még e jy kérdés vizsgálatával kell foglalkoznunk, s ez az, hogy kell-e hozni az iktatószámot a szerkesztői cim szövegében? ifi kérdés körül megoszlik az archeográfus ok véleménye. Egyesek köztük pl. A # A. Szeigejev is « határozottan'amellett vannak, hogy az iktatószámot a cimben hozni kell. /L. Szergejev szabályainak 2& 0i 2S # és 32. pontjait/. "X-nek Y~hoz tárgyban ... iktatószám alatt... év ... hó ... napján küldött átirata". A. A. Szergojev ugy vélte, hogy a bélyegző mellőzése után a kutatóknak többé nem lesz módjuk a dokumentum iktatószámának megállapítására, amire pedig szükségük lehet. Ezenkívül az iktatószám hiánya lehetetlenné teszi a hivatkozások ellenőrzését és a dokumentumok egymáshoz való viszonyának vizsgálatát stb» Más archeográfusoknak viszont - e sorok írójával együtt - az a véleménye, hogy az iktatószámnak a címbe való beiktatása csak nehézkesebbé teszi az előadói cimet, mert irodaszerü színezetet ad neki, a dokumentumok kapcsolatát pedig a dátumok alapján is ki lehet fejezni. Ha tehát valamely kinyomtatott dokumentumban hivatkozás történik a másik dokumentum iktatátd számára /pl. "... számú táviratára válaszolva"/ és a hivatkozott számú dokumentum ugyanazon gyűjteményben kerül kiadásra, akkor az archeográfus mindkettőnek a lapalji jegyzetében utaljon a közöttük levő genetikai kapcsolatra és jegyezze meg azt is, hogy a későbbi dokumentum válasz az előbbi "... oldalon levő ... számú táviratra". Ezt
