Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IV. A cim
zőkönyvéből.*. H "legalázatosabb beszámoldjáből"/, amely utalás arra* hogy nem a teljes dokumentumszöveg van kinyomtatva! az ilyen dokumentum legendájában meg kell mondani, hány lapszám terjedelmű az eredeti teljes szöveg és meg kell indokolni a kivonatolást. A dokumentum eredete és rendeltetései a küldő és a címzett A dokumentum cime megszerkesztésének következő mozzanata a kinyomtatott dokumentum eredetének és rendeltetésének meghatározása, vagyis annak közlése, hogy ki a dokumentum szerzője, vagy - ha hivatali dokumentumról van szó - ki annak a raegszerkesztője, - és annak a személynek vagy intézménynek megnevezése, akikhez, vagy amelyhez a dokumentumot intézték. A hivatali dokumentumnak az a? intézmény a megszerkesztő je, amelyből, az intézmény vezetőjének aláírásával, kibocsáttatott. Hogy ki a dokumentum megszerkeszt ője és cimzett je, azt a következőkből lehet megtudni! 1.' a bélyegzőből /"Belügyminisztérium", "Sajtóügyek főigazgatósága"',2* a protokollum címéből /pl. "Zlektrootgyel V Sz NH"/ és 3. a dokumentum aláírásából /"miniszter 1 !, "főosztályvezető" stb*/»,"A megszólítással /"Nagyságos Uram, Nyikoláj Dimitrijévics!", "Bogdanov elvtárs"/ kezdődő hivatalos le~ vélbén a cimzett családi nevét a.levél első oldalának bal alsó sarkába szokták irni. "Levelet" rendszerint nem az intézmény hivatalos papírján szoktak irai, hanem annak a személynek az előnyomtatott levél«ürlapján, aki a levelet aláirta, /ürlap-nyomtatvány példás "Az áttelepítési igazgatóság •« tervszerű földművelési ügyeinek vezérigazgatója" "Aláírási A. Krivosein"/. A cim tartalmazza a szerző ós a cimzett családi.nevét, cimeit és szolgád lati rangját/ a dokumentum megírásának időpontjában betöltött tisztjét', vagy hivatalának megnevezését/* A keresztneveket és apai neveket is kívánatos rövidítve hozni. Ha a fentiekben említett.adatok jelentéktelen rangú személlyel kapcsolatosak, akkor nem vesszük be a címbe, hiszen a mi számunkra már semmi jelentőségük nincs. Ha nem lehet megállapítani a dokumentum szerzőjének, vagy címzettjének családi nevét /például a dokumentumot a szerző aláírását nem tartalmazó másolatról reprodukáljuk/, akkor a cím részében természetesen szolgálati rangjukra kell utalni. A címben rendszerint csak egy személy nevét szerepeltetjük, mégpedig azét, akinek neve alatt kiadatott a dokumentum és aki azt aláirta: az intézmény vezetőjének vagy annak egyik osztályvezetőjének nevét. De elcU fordulhat olyan eset is, amikor kissé komplikáltabban járunk el és ezen a helyen nemcsak-az intézmény vezetőjének, hanem az intézmény szóbanforgő osztályvezetőjének a nevét is kikeressük. A "Szelszkij vesztnyik" c. újság előfizető gyűjtésével kapcsolatban a kormányzókhoz intézett körirat bélyegzője például a "Belügyminisztérium Sajt^ügyeJ^ főigazgatósága" feliratot tartalmazza és nem csak Sztolipin belügyminiszter irta alá, hanem Belgrád, a főigazgatóság vezetője is. Egy másik példa: a mozgósítás idejére szeszes italok árusitását betiltó, 3 a Belügyminisztériumhoz intézett-rendelet megváltoztatását tartalmazó átiratot nemcsak a fogyasztási aâo és kincstári italárusitási főigazgatóság vezetője irta alá, hanem a pénzügyminiszter is. Hasonló esetben a dokumentum alján mindkét aláírást hozni kell, a cim szö-> vegének összeállításánál pedig erre utalni kell: "SsV u « ^?itte pénzügyminiszter és a fogyasztási adó és a kincstári italárusitási főigazgatósága
