Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

IV. A cim

nak átirata 3>*P. Szipjagin belügyrainiszterhe% a... eltörlésérői"

t vagy például B

P. A. Sztolipin Tselügyminiszternek és a Sajtóügyek Főigazgatójának, a kormányzóhoz intézett körlevele*., nyújtandó segítség tárgyában*

u

l Beszélnünk kell azokról az esetekről is, amikor a dokumentumot sokan irták alá, példáuls egy bizonyos falu parasztjainak kollektív kérvénye esetében* A nyomtatott szövegben a dokumentum szövege után valamennyi aláirő családi névét hozni kell* a címben viszont elég "3C* falu parasztjainak kérvénye" szöveget hozni családnevek nélkül. . A nemzeti kisebbségek-képviselőitől származó dokumentumok kiadásánál a oímben a szerkesztőség által elfogadott átirással kell hozni a családi neveket• A szerző meghatározása Amikor az ügyviteli iratokról beszéltünk,figyelmünket az ügyirat össszéállitőjára és elküldőjére irányítottuk /t*i* a hivatalra, amely elküldte* ford*/ és nem arra a személyre* aki ténylegesen megfogalmazta?Ez teljesen-érthető^ inert hiszen aa ügyirat megfogalmazó§a gyakran ismeretlen és lényegében nem felelős tisztviselő abban a hivatalban^ amely a szőbanforgó ügyiratot a főnök aláirásával ellátva elküldte*' Kivétel ez alól az általános szabály alól az az eset, ha az ügyiratot teljesen vagy jelentékeny részében kiegészítve, egy olyan határozott egyéniségű tisztviselő készitette, aki a maga útját járta a politikában, különösen ha személyiségénél fogva is kiemelkedik a bürokráciának általános tömegéből /pl* Blmitrij Tolsztoj, Witte, Pleve, Sztolipin stb/

2 Ilyen különleges esetekben a megnevezett személynek az irat elkészítéséi ben való szerepére a legendában ró kell mutatni

s "az egész ügyiratot ez és ez irta", vagy "ezt a bekezdést ez és ez irta" stb. Még érdekesebb az archeo|p?áfus számára az irodalmi jellegű dokumentum válfaja, amei gy bizonyos meghatározónk személy «=• publicista, irő, poli ikus

s

, 1 egét viéeli magánfjjpel á 1: cikk, 4#odalmÍ alkotás, levél, napló, memoár, , tb. Ilyenkor a szerző szemé Lyénelfc megállapítása óriási föntess*ga, me.vt csak ez te-t-sri lehetővé, hogy mélyebben megértsük és helyesen rv- Íjuk ezt a müvet* Az esetek tbbsegében van közvetlen utalás a szerzőre*, Se ha az ilyen mü szerzője ismeretlen, akkor felderítésére jele tekeny, nehéz, de igen érdekes munkát kell végeznünk, amely megkívánja azt, hogy elemezni tudjuk az iratot és kombináljuk a nyert adatokat. Ilyen esetekben a szerkő megállapításához mindenek előtt maga a mü szolgál alapvető forrásul. Sok esetben a szerző maga ad magiról egy sereg olyan adatot, amely s égit családnevét felderítem .* IbzC * mindenek előtt igen gondosan elemezni kell az említett iroialmi^a'.legü irat tartalmát és ki kell emelni mindazt

f ami valamilyen módon jellemző a szerzőre: a kort, amelyben élt, a társadalmi réteget, amelyben forgolódott, érdeklődését, foglalkozását

f azoknak a személyeknek körét, akikkel érintkezett, azokat az eseményeket^ amelyekben részt vett, szolgálati állását, stb. Ha ezeket az adatokat csoportosítjuk és rendszerezzük, akkor ezzel leszűkíthetjük a lehetséges személyek körét /például az idő és a szociális körülmények/, mindig kisebb és kisebb körre, mig végül is, szerencsés esetben, nem marp.d más, csak efçv személy. Például, néhány éw«l ezelőtt - - . . W i

'.i.' .... • * \% Ogyiíiíézés! áfátokon szokSak lenni arósod-rendü aláírások* efle.njegyzések.hiteisMsi záradékok ls.Ezeknek nincs töriéneimi jo'toriosagük egyá'tralán nem kel 6WÍ köző!n*,cié ezt a körülményt meg keft mondani az areheográijai előszóban. •A felsoroltak mind 488M940 közti orosz minisztercXiiökök,, fii. bolügymuijszterek. (ForcO