Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
II. A szöveg elbírálása /recenziója/
m^cfeanikal közlés azonban nemcsak hogy nem honija ki a szöveget., b&mm lényegében még el olvashatatlanul is hagyja* Sz*2í* falk s&kifcál&afiK. másfajta közlési módoknak különféle lehetőségeiről ir, amit ugy nevez* hog^ *m eredetinek mechanikus tipográfiai sokszorosítása*^ • JL kézirato* tel jeaaéggil nyomdai szedés utján közlik 2 éspedig ugy, hogy a kihúzott részeket kisebb betűtípussal szedik, a sorok közéi a dokumentum szövegét bét sorban szedik és az eredetiben kihúzott részeket különféle fajta zára jelek te®%é testóik} a közlésnél megfragyjak a szöveg elhelyezését, ugyanúgy, mint az eredeti áll, a kihúzott részeket pedig vékony nyomtatott vonallal keresztülhúzzák* À x^md&tschnika megengedi, hogy sokrétűvé és pontossá, tegyük ezt az eljárást és végül az eredetinek ez a ^tipográfiai sokszorositása" egészes meszel ithetl a fotomechanikai közlést, azzal az előnnyel* hogy elolms^tt gát*veget ad* De akár igy, akár ugy közöljük a szöveget, az &eamieset.ce sem lehet á dokumentumkiadás általános módszere* Sem ez, sem as ass eljárás mm nyújtja éppen a legfontosabbat - a szöveg kritikai fel dolga s§ását$ sem ez, Sem az az el járás mm viszi a szövést kössél a kutatóhoz $ h&nste: sasra &§,WF<*> szeri ti Őt, hogy - persze az aroheogr&fuahoz képest k#B§se¥fe sikerrel, ~ elvégezze u^ranazt a szövegkritikai munkát, amelyet az arcbaogx&fmnmk. magának is el kellett végeznie, ha kritikailag feldolgozott szöveget akart közölni* Be ha à fotomechanikai vagy a hozzá hasonló káziratkozlési eljárások nem hozzák meg a kellő tudományos eredményt, ugyanúgy a mutánsoknak m:éb&~> nlkus egymás alá irása, vagy a n redakciók M összevetése egymagában ugyancsak nem nevezhető igazi tudományos módszernek* Az archeográfus, aki nagy, igsa nehéz és vesződséges munkát végez a szöveg rekonstruálása terén, vaiaa&agfpi variánst feltüntet lábjegyzetekben, összehasonlítja a "redakolókat 1 **. mt&dezt az általa elvégzett textológiai'3 munkát nem hagyhatja tudományod realizálás, következtetések és általánosítások nélkül, amelyek lehetővé teszik a kutató számára, hogy időveszteség nélkül, elsajátítsa a mie közölt anyagot és ne legyen kényt el en másodszor is elvégezni azt a kutatómunkát* amit az archeogréfus már úgyis elvégzett, Az archeográfus munkáját azzal fejezze be, hogy a közzétett szöveg minden sajátosságáról adjon összefüggő előadásban magyarázatot, vagy külön cikkben, vagy külön kommentátori jegyzetben* Nem elég az, ha például ugyanarról a szövegről több fogalmazvány és tisztazat van és csak a lábjegyzetben ismertetjük a variánsokat g ezek alapján követni kell a szerző alkotómunkájának és gondolatának menetét, kezdve az első tervtől, a fogalmazványtól az utolsó, végleges ,| redak8iőig% As aroheográfus megfigyeléseit és következtetéseit Össze függő „előadásba foglalja öszsze* Meg kell világítani szövegéből, mit akart aláhúzni, vagy tompítani a szerző, amikor javította a gyorsírói jegyzetet, minden olyan esetben, ha az archeogr$fus rendelkezésére áll mind a beszéd gyorsírói jegyzete, mind a szerző által kijavított szöveg* Ebben a tekintetben textológiáink, akik ^Sz.N* Valks A történelmi forradalmi dokumentumok kiadásának módszereiről* "Arh.Gyelo* M..Nr.3-4/1925/ 61-63 .old* "'• ^T»i» speciális betütipussal. /Ford*/ V -, Szőve kritikai* /Ford*/
