Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
II. A szöveg elbírálása /recenziója/
Váltogatok és "redakciók" Ha ugyanarról a műről több tisztásat és fogalmazvány van, amelyek tartalmukban különböznek egymástól, az aroheográfusnak két esettel lehet dolga. Az első eset, amikor két vagy több szSfegben csupán jelentéktelen különbségek vannak: változik egyes szavak elhelyezése} egyes szavakat, kifejezéseket, mondatokat, másokkal cserélnek fel, amelyek pontosabban adják vissza a szerző gondolatait stb* Az ilyen átalakítások rendszerint nem idéznek elő változtatásokat a szöveg további részében; ezek az illető szerző alkotómunkájának folyamatát mutatják meg* Az ilyeneket változatoknak /variánsoknak/ nevezzük. A változatokat a kiadásban az alapszöveghez adott lábjegyzetekben helyezzük el* De a variánsokon kivül a szövegnek másfajta megváltoztatásai is le* hetségesek, amelyek a szerző gondolkodásának fejlődését mutatják, amelyek az eredeti szöveget lényegesen megváltoztatják. Egyes részek áthelyezése, a tárgyi jelleg megváltoztatása, uj gondolatok bevitele két szövegnek annyira mély különbségét idézi elő f hogy már nem a szöveg variánsairól, hanem két n redakci6"-ról kell beszélni. Ilyen esetbe*n néha nem lehet egy alapszöveget közölni £s hozzá megadni a tanulmányozott kéziratok eltéréseit. Ilyenkor mindkét redakciót teljesen le kell közölni egymás után, vagy - ha jellegük megengedi - párhuzamosan. A már befejezett mü uj reáakciójánajc megjelenését különböző okok idézhetik elő." A szerzőre hatást gyakorolhattak a munkájáról adott szóbeli vagy Írásbeli vélemények, ha ilyent megjelentettek, vagy valahol felolvasnak, a szerző lerövidíthette müvét azért, mert egyes részei, amelyek szoros összefüggésben voltak a munka megjelenésének idejével, azóta elavultak, elvesztették; aktualitásukat stb. Ezek külső okok. A belső ok: a szerző.gondolatainak fejlődése, a témáján való munkájának folytatása /esetleg bizonyos idő eltelte után/} a gyökeres átdolgozást kiválthatták uj anyagok, vagy a szerzÇ gondolatainak nagyobbfoku érettsége, az a kívánsága, hogy elmélyültebben tárgyalja a témát, stb. . %> A szerzői szöveg közlésének módjai Ha bonyolult szerzői szöveget adunk ki, amelyben sok a változtatás, beszúrás, rövidítés, stb. - felmerül a kérdés, helyes-e ezeket a variánsokat lábjegyzetben közclni? Nem helyesebb-e, ha ugy adjuk kl a kéziratot, összes sajátosságaival, hogy a kutató vizuálisan láthassa maga előtt az eredeti kézirat sajátosságait? Vajon nem a fotomechanikai reprodukció a legalkalmasabb-e a fogalmazványok közlésére? Több archeográfus igenlően válaszol erre a kérdésre. P.J.Scsegoljev szavai szerint a "fotográfia az egyetlen mód arra, hogy megőrizzük a kornak azt a "színezetét, amely az eredeti ügyiratról tükröződik és amely elvész a nyomtatott közlésnél".1 A fotómechanikai közlés természetesen igen hasznos lehet, minthogy jelentős mértékben helyettesíti az eredeti kéziratot, s felhasználható az archeográfus által feldolgozott szöveg ellenőrzésére is.A fotóP.J, Scsegèljev: A.Sz. Gribojedov és a dekabristák. Szentpétervár,1905.
