Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
II. A szöveg elbírálása /recenziója/
megállapodó i/t* De az archeográfus tova hlb^t követ mcm fe&Ut figyelmet és nem matatja meg a kutsatának & sseraő bonyolult elŐ2s«Aes alkot^Biankáját, amely a fogalmazványban ttüccögődak vissza.* "Egyes esetekében az is megtörténik, hogy nem mák^z «gyik vagy csak a másik, hasiam a tiszta zat és a fogalmazva^ is /xigyaaarról a murêl/ m arohsográfus kezében van$ végül előfordulhat m is, hogy «igyaaaao» ardról több tisztázat és több piszkoá&t vaa, amcítyek mínáegyiks kiilönbös£ik #gymás tői. Ilyen esetekben a szöveg elbírálása vagy értékalap - maint mt "Lenin müvei, kiadási szabályzatának teríhs&et$ M /12.oM./ raegáll&piija következő feladatokat tűsgi egy idea S - al® 8 3 dobvMtttwn»t ugyvisszaadni, hogy a kiadott dokumentum megállapított alapszövege jSjjSn fcí belőle /a kiadás szövege/ és ugyanakkor ehhez a SKOvegto*» olyan szerkesztői apparátust adni, amely tükrözze a szerzői Biankának mindazoía&t a részeit, amelyeket nem foglaltak bele ass alapszövegbe /változatok/. Az alapszöveg kítaaeléae Az eddigiekből látható, hogy az archeográfus főfeladata az, hogy kiemelje a szerzői kéziratból az alapszöveget. Sz a munka geaomieaetge sem történhetik mechanikusan /a ki nem húzott szöveg kiemelése/f es igen bonyolult munka és nemcsak a kézirat külső jegyeinek tanulmányozásán kall alapulnia, hanem a szöveg belső elemzésén is. Először is msg kell állapítani, hogyan Íródott a fogalmaz ványf egy szerre«e vagy több alkalommal* Az utóbbi eset megállapításában segítségünkre van az író. kézírásának különbözősége életének különböző időszakaiban, vagy munkájának különböző pillanataiban, az eredeti szövegnek más tintára!, vagy ceruzával való kijavítása, stb. Szatán, miután részletesen tanulmányoztuk a szerfcő éleiének arm az időszakára vonatkozó forrásokat, amelyben a kérdéses mû keletkezett, miután tartalmi szempontból gondosan elemeztük a szövegben lévő változtatásoly^t, meg lehet állapítani a tanulmányoz ott fogalmazvány megírásának folyamatát - mivel kezdte a szerző, milyen sorrendben, mit húzott ki, mivfcl helyettesítette azt, amit kihúzott, stb. Az archeográfus, ba ugy olmssa a kéziratot, ahogyan az keletkezett, rekonstruálhatja a szerző gondolatmenetét, alkot áainkájának folyamatát. Ennek a bonyolult és igen felelős s égtél j es munkának eredményeképpen az archeográfus kiemeli a tanulmányozott irat alapszövegét. A kiadás alapjául a kiemelt szöveg fog szolgálni /"a kiadás szövege"/, az összes eltérések pedig /"a szöveg változatai"/ a megfelelő utalásokkal lábjegyzetbe kerülnek, hogy a kutató nyomban megláthassa, a szöveg mely helg&re vonatkozik ez vagy az az eltérés, s ezáltal ellenőrizhesse a textológus* munkáját és annak erednényeit. Részletesebb adatokat közöl arm a kérdésre, hogy miképpen tér el a fogalmazvány a tisztázattól, eredet és rendeltetés folytán a fogalmazványok és tisztásatok különféle fajtáiról /piszkozatok, tervek stb./, ezeknek külső sajátosságairól az alábbi mü: Sz JVU Bondi* Puskin kéziratainak olvasása Izvesztyija Akagyemii Nauk SZSZSZR, Társadalomtudományi osztály /M.-L./l937« N.2-3.< ; ..2 Az alapszöveg rekonstruálására és a fentieknél sokkal részletesebben kifejtett eljárási módokra von. ásdJ Sz.M.Bondí emiitett müvét. ? Szövegkritikus. /Ford./
