Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

II. A szöveg elbírálása /recenziója/

megfelelő aláírásokkal ellátva és egyéb hivatali ismertetőjegyekkel felszerelve küldtek el az egyik intézményből a másikhoz* 2* "fogalmazványok" , vagyis tintával papirra vetett tervezetek, amelyekot az elküldő intézmény készitett el és amelyek nála maradtak és 3/ "másolatok" /kéziratos vagy litografált stb*/, amelyet valamely intézményben készítettek el az eredetiről, vagy amelyet egy másik intézmény küldött meg neki* A szabály az, hogy az ügyintézési dokumentumokat a tisztázat alapján kell kinyomtatni9 amelyen minden hivatalos formai ismertetőjegy megvan /az intézmény elnevezését tartalmazd bélyegző, kelet, ügyiratszám, eredeti aláírások, pecsétek, stb*/* Ha az archeográfusnak rendelkezésére áll as ügyviteli dokumentum tisztázata és ugyanakkor az ügyirat őseredetije is, amelynek fogalmazvány^tervezeti szövege elüt a másiktól, ugy az előbbit kell kinyomatni, t* i* annak a dokumentumnak a szövegét, amely ténylegesen kiment a hivatalból, de la fontos esetről van szó, akkor lapalji jegyzet formájában hozni kell az őseredeti terveset elütő szövegét is* Ha valamely fond anyagából az eredeti példány hiányzik, ugy ajánlatos annak az intézménynek fondjában megkeresni, amelyhez intézték, s csak akkor hozni nyomtatott szövegként, megfelelő megjegyzéssel a fogalmazványi példány szerinti szöveget, ha mást nem XjP-» het tenni* Tekintettel a másolás folyamán fellépő hibák lehetőségére, különösen óvatosan kell bánni az ügyviteli dokumentummal akkor, ha az archeográfusnak csak másolat, de méginkább akkor, ha "másolatról készitett másolat" áll rendelkezésére* Hogy a dokumentumot nem a fogalmazvány-tervezet vagy "másolat"szerint, hanem a "tisztázat" szerint kell kinyomtatni, arra kitűnő például szolgál a Generális Auditoriátusnak, a XIX* századbeli legfelső katonai bíróságnak a kazáni posztószövőmunkások agyében 1836-ból származó "legalázatosabb jelentése" eredeti példányának az ugyanazon Generális ÁutixafcSrlusnak "ítéletével" való összehasonlítása, amely lényegében az emiitett "jelentés"-nek tervezete* A tartalmilag teljesen azonos két dokumentum között 90k eltérés van, melyek közül több értelmi eltérés: például a ".Jelentés" szövegében a következő kifejezések vannak: "prinoszil zsalobi" /panaszokat.tett/, "v perepiszka na bjelo" /a tisztázatra való másolásban/'ív szkazannii pered.szudom upersztva" /a bíróság előtt kijelentett makacs-s ság/, az "ítéletben" pedig "prinoszil zsalobu" /panaszt tett/, "v perepiszr. ke nye bilo" /a másolatban nem volt benne.../, 'lv ekazanyii pered szudom uporsztva" /a-bíróság előtt tanúsított makaosság/ stb* A ránk nem végleges alakban, vagyis tisztázatban, hanem fogalmazvány, piszkozat, "tervezet" alakjában fennmaradt dokumentumok többségén, magától a szerző kezétől származó korrekciók fordulhatnak elő, amelyek azt mutatják, hogy a szerző, hogyan akarta kifejezni gondolatát. A szerző áthúzza a neki nem tetsző szöveget, azokat a szavakat, vagy mondatokat, amelyek nem elég pontosan fejezik ki gondolatát, rövidíti a szöveget, az áthúzott szöveg felett hozza a helyesbbitett szöveget, sorok között vagy a margón helyesbbitést, hozzátoldást alkalmaz stb. Mi legyen hát a teendő a szöveg recenziójánál a szerzői munka eme nyo- . maival? Az archeográfusnak a szerzői bejegyzésekkel kapcsolatos állásfoglalása, a dokumentum eredetétől, a helyesbbitések jellegétől függően változik. Ha ügyintézési dokumentummal kapcsolatban kell döntenünk /pl* "fogalmazvány"/ és csupán stiláris - jellegű /a dokumentum tartalmát lényegesen nenu befolyásoló/ helyesbbités fordul benne elő, akkor az archeográfus teljes joggal közölheti a dokumentum végleges szövegét és