Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
II. A szöveg elbírálása /recenziója/
mellőzheti az áthúzás alatti, eredeti szöveget ? amelyet a szerző működé ee el3<5 fázisában készített. Legfeljebb azt teheti aiég meg P hogy /ha mm sok ilyen dokumentumról van sz 'y a jegyzetben, fagy /ha a dokumentumok többsége ilyen/ az archeográfusi előszóban utal arra, hogy a dokumentumokat olyan fogalmazvanyck alapján hozza, amelyekben több stiláris módosítás fordul elő. Még az ügyintézési dokumentionoknál is máskép fest a kérdés akkor, ha nem csak stiláris jellegű, hanem az értelmet változtató helyesbítésekről van sz ó. Ilyenkor áz aroheográfusnak nincs jogában az, hogy mellőzze a variánsokat, hanem a fogalmazvány-dokumontközlése során lapalji jegyzetben utalni kell rájuk. A Szerzői" szövet felbírálása. i szöveg kiválasztásának vagy elbi álásának /recenziójának/ kérdése rcgtcn bonyolultabbá válik* ha az aroheográfusnak nem ügyviteli; hanem egyéni eredet;.- iratokkal van dolga, amelyek meghatározott szerzőül kapcsolatosak és magukon viselik szerzői munkájának nyomait. Az" archeográfusnak, aki még az ügyviteli irat kiadásánál is figyelembeveszi az értelmi jelentőséggel birójk vit:'sokat, még óvatosabbnak kell lennie* ha egyéni eredetű irat fogalmazványa fekszik előtte 9 különösen ha az tört éne Ind jelentőségű személyiül szásmaz âk. Ilyen esetben azt " javasoljuk, hogy kísérletet kell tenni az iratot készitő szerző gondolat- és munkamenetének felidézésére, s ennek érdekébaa a kéziratban eszközölt minden változtatást gondosan usámbe kâ& venni és lábjegyzetekben megfelel óképpen le leli rögziteni. à nem teljesen kiirt szavak és a r»*vi dit esek kevéssé tükrözik vissza magát azt a minkát, amit a s&erző <* szövegen végzetig inkább munkamódszerét jellemzik. A szerző alkot őtainká ja egyeB leirt szavak „kihúzásában, a sorok kőzett és a lapszélen eszközölt javításokban és betoldásokban, a kihuzottak fölé uj szöveg irásábai), stb. tükröződik vissza. Ilyet, iratok kiadása során az aroheográfusnak legelőször is azt kell megállapítania, kitől származnak ezek a javitásokj magától a szerzőtől-e, vagy más személytől, például a kézirat szerkesztőjétől• A szöveg közlésénél ezt a mozzanatot számításba kell venni, hiszen attól függ" az, hogy a megjelölt sajátosságokat emek megfelelően a szövegben, vagy lábjegyzetben helyezik-e el* A szabály az, hogy minden olyan javítást, amit külső személy eszközölt, a megfelelő utalással lábjegyzetben jelölnek meg, annak a személynek megjelölésével együtt, akiktől a javítások származnak. így például Leninnek Lunacsarszkij által irt, a párt ós szakszervezetek viszonyát tárgyaló brossura jávai kapcsolatos /saját kézírása alapján kinyomtatott/ cikkében a következő mondat van: "Valószinúleg, sok olvasó, miután elolvasta pompás Karciüsusunknak ezt a kijelentésót, azt fogja hinni..." 'Tompás -tfarcimsuson" Lenin Plehánovot értette, ezzel jellemezve Plehánov "önszerelmét M # £ kéziratban ez a kifejezess * pompás Narcissusunknal." "azt fogják hinni", ceruzával ki van húzva és ugyancsak , "''il-.etve késirat /Ford./'.
