Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XIII. A dokumentumgyűjtemény és elkészítésének technikája
œgfelel-e annak, amit a raj s ábrázol stb. As észlelt hibákat át kell hozni és a helyesbített szöveget az áthúzás fölé kell irni. Azt is ellenőrizni kell, nem történtek-e kihagyások, van-e legendája az összes dokumentumnak, a hivatkozási számok egyeznek-e a lapalji megjegyzések és kommentárok számaival, sorszámozás szerint következnek-e a megjegyzések és kommentárok, nincs-e kihagyott sorszám a dokumentumok sorszámozásánál stb* A késirat szedésre való előkészítése során igen nagy figyelmet teli fordítani a kézirat egészének egyöntetűségére az egyezményes jelzéseknél, az alkalmazott rövidítéseknél, az idézetekkel kapcsolatos könyvek, bibliográfiai utalások megjelölésénél stb* JSzek az egész könyvben szabatosan egyöntetűek legyenek. Az egyöntetűség.biztosítása csinossá teszi a könyv külsejét, mert a kritikus szeme elől minden rendezetlenséget eltüntet és mind a technikai szerkesztő, mind a szedő, mind pedig a korrektor idejét kíméli . Végül pedig az egész könyvben azonos jelzéssel kell ellátni mindazon helyeket, amelyeket speciális betűkkel kell szedni. A nyomdai betűféleségek részletezését nem érintjük, mert ez nem tartozik e könyv ke-* rétéibe* Az érdeklődők nézzenek utána „nyomdaipari kézikönyvekben. Csak a legfontosabb betűfajtákat emlitjtík mg$ amelyekre az arohsogï^Cusnak is szüksége van. A bevezető cikket, az archeogrtffusi előszót és a kiadott dokumentumok szövegét, vagyis a gyűjtemény főrészeit, rendes, egyenes betűkkel szedetjük. Azokat a mondatokat* szavakat, kifejezéseket, amelyeket a szerző fontosságuk miatt az olvasó különös figyelmébe ajánl, továbbá az idézett könyvek szerzőinek nevét, ki kell emelni a folyamatos szövegből. $ kiemelést betűritkitással eszközöljük. A kiemelendő szavakat a kéziratban szaggatottan _ m kell aláh&ani. A kommentárokat, a jegyzet-dokumentáció különböző* részeit, valamint a lapalji megjegyzéseket kisebb, u.n, "petit" betűkkel kell szedetni. A szöveggel szervesen összefüggő, de abba bele nem illesztett anyagok /dokumentum-cimet, legendát, a különböző szerkesztői beszúrásokat pl 9 ,ennek és ennek 10. rendelete st)f./ kurziv betűkkel /dőlten/ kell szedetni. Ezek a részek a kéziratban ballámos vonallal ^sss^t huzandÓk alá, A legenda és a lapalji megjegyzésekben alkalmazott beszúrások kurziv petit-tel szedendők. Végül a kiadott dokumentumok sorszámát u*n, féifett-betükkel kell szedni, s ezt a kéziratban : . . : kettős aláhúzással jelöljük, A betütipusok részletesebb kimunkálását a nyomda technikai szerkesztője^végzi. Ezzel a gyűjtemény szerkesztőjének már nincs dolga. A szerző szedéseiőkészitésl munkáját azzal fejezi be, hogy a késirat valamennyi oldalát, az elsőtől az utolsóig, sorszámozással látja el. A korrektura A szerző u.n, "megszerkesztési" munkáját, amelynek oéljai a nyomdába adandó kéziratot olyan állapotba hozni, hogy az minden szempontból kifogástalan legyen,i a nyomtatás folyamata szempontjából való óriási fontossága dacára.nem mindig végzik el, minthogy a szerzők hanyagok és fi~ ^LásdL. Gésszeh* A^könyv külsejének kialakítása, A kéziratnak a nyomda számára való előkészítéséről szóló kézikönyv, L, 1928, és későbbi kiadásai, G.S, CJilbo, A Dobrinjn, V, Iszakov, N, Pilippovl Segédkönyv szerzők számára, L*-M, 1936, ...
