Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XIII. A dokumentumgyűjtemény és elkészítésének technikája
gyeimétlenek a nyomda munkája iránt « A nyomdaipar dolgozói vjogosan szoktak panaszkodni amiatt, hogy "sok szerző még mindig azt a helytelen szokást követi, hogy a kefelevonaton lévő saöveget "átdolgozza*, ugy tekint a kéziratra, mint valami fogalmazványra" • Ennek következtében sok korrektura kell, ami elhúzza azt az időt, amíg a kiadvány a nyomdában van, a könyv kiadási költségeit növeli* a kiszedett anyagot holt tőkévé teszi. 1 Az archeográfus a nyomdából kéziratával /az um. "eredetivel"/ együtt megkapja a korrektura szedés! levonatát, az első korrekturát, az u.n. "kefelevonatot* 1 , amely különféle nagyságú papírszalagokon van,majd a másodikat, amely lapokon van, az u.n. "tördelt levonatot" .Az utóbbi abban különbözik a kefelevonattól,hogy minden egyes lapja meghatározott nagyaágu,már •végrehajtották a lapok le számozását,az illusztrációkat a megfelelő helyre tett ók .Amikor a szerző a kefelevonatot megkapta, saját magának kell figyelmes elolvasással és a szedésnek az eredetivel történő gondos összehasonlításával valamennyi észrevett nyomdai hibát, azaz az eredetitől való eltérést ki javítania JSzt nem szabad más személlyel végeztetnie .Ennek során kívánatos «hogy a kinyomtatott dokumentumok szövegét összevesse azokkal a levéltári eredetiekkel, amelyek alapján a másolat készült,amely viszont a szedés alapjául szolgált.Ennél a munkánál figyelembe kell venni,hogy mig a kefelevonat korrigálásánál megengedhetők kisebb javitások, beszúrások és rövidítések, a tördelt korrekturán már kategorikusan tilos minden olyan javítás, amely megbontja a nyomtatott sor épségét,minthogy a beszúrás megnöveli az oldalon a szedés meghatározott méreteit és a feleslegnek a másik oldal ra való átvitelét követeli meg, ez pedig nagy tipográfiai nehézséget okoz és lehetőséget teremt ujabb hibák be csúszására. A korrektura komplikált szerzői ja*vitgatása jogos szemrehányásokat vált ki a nyomdaipar dolgozóiból % akik azt kovetelik,hogy "teljesen vessenek véget a szedésen történő bármilyen javítgatásnak és a korrektúrát a minimumra korlátozzák,sőt ahol csak lehet, térjenek át a korrekturanélküli tördelt szedésre." A korrigálás végrehajtásának technikájáról szóló további adatok meghaladják e könyv kereteit.3 Csak a korrektura alapvető elvére kívánunk rámutatni, amelynek lényege az,hogy a szövegnek minden olyan helyét /betű,szó,stb./,amely az eredeti kézirathoz képest hibásan van szedve és igy kijavításra szorul, egyezményes korrigál ás i jelekkel kell megjelölni, ezt a jelet meg kell ismételni a korrektura margóján /lehetőleg a jobbszélen/ és mellette annak a sornak magasságában, ahol az emiitett hiba van, le kell írni a szóbanforgó hely helyes olvasását. A korrigálás! jelek, vagyis a korrekturában lévő szedési hibák kijavítására szolgáló egyezményes jelzések két csoportra oszthat ók s vannak változók és vannak állandóak* A változóak közé tartozik a betűnek, szavaknak, Írásjeleknek kicserélésére és beszúrására, vagy kis betűknek nagy betűkre való változtatására szolgáló jelek,az állandóak közé az összevonást és elválasztást ,a hézagok kiegyenlítését, hely cseréket,át rendezéseket és megfordításokat jelző egyezményes jelek* A szedő nehéz munkájának támogatása érdekében minden javítást tintával ós a lehető legnagyobb olvashatósággal kell végrehajtani,miközben a korrigálás! jeleket,a zűrzavar elkerülésére, különbözőkre kell alakítani .Miután gondosan kijavítottuk a korrekturát, mind a kefelevonaton,mind a tördelt en , az archeográfus aláírja a tördelt levonatokat a nyomás engedélyezése jeléül és ezzel véget ért a dokumentumgyűjtemény összeállításán végzett nagy munkája. 1 Xorrekturaminták szerzők,korrektorok és szerkesztők szamára .összeállította: N.N.Pencskovszki j, N.N.3urc* I.P.Galaktionov szerkesztésében .Kiadta a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, M.~Lol937*4»old.$ a könyv mellékletében példát /facsimilét/ közölnek a helytelen szerzői korrekturára* 2 Ugyanott 5 .old* 3 A korrigálás technikájáról és a jelekről lásd a fentebb említett könyveket* L.Gesszen: Korrektura minták és "kézikönyv a szerzők számára".
