Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

XIII. A dokumentumgyűjtemény és elkészítésének technikája

Ha a gépírásos másolatot összeolvassuk a kézírásos eredetivel* ez a munka nem szorítkozik a gépelt szöveg hibáinak primitív ki javítására, s ezért az összeolvasást semmi esetre sem szabad tisztán mechanikus munkának tekinteni* Az archeográfus az összeolvasás során feloldja a rövidítéseket, kijavítja a hibákat, végrehajtja a maga punktuáclóját, lábjegyzet teket készit stb. /, a többé-kevésbé tapasztalj archeográfus az összeolvasás nem hangos, hanem egyedül történő olvasás során, az általa kiadandó dokumentum szövegébe elmélyedve, megkezdi annak tartalmát mélyebben vizsgálni, s ennek eredményeképpen már kirajzolódnak előtte a dokumentum további feldolgozásának körvonalai* Az összeolvasás során az archeográfus ellenőrzi a cimet és a legendát, megjelöli a dokumentumnak azokat.a helyeit, amelyekhez kommentár szükséges, amelyeket fel lehet használni a tájékoztató apparátushoz, amelyek lehetővé teszik, hogy a dokumentumban olvasható egyes célzásokat a bevezető cikk számára.általános tételekké fejlessze tovább, stb. Természetesen nem elég az összeolvasásra korlátozni a dokumentum tanulmányozását. Az archeográfus a munka folyamán még jÓnéhányszor vegye kezébe a szöveget, olvassa át és hatoljon be a tartalmába, de kétségtelenül le lehet szögezni, hogy a szerzői munka kezdete éppen a gépírásos másolatnak a kézírásos eredetivel való összeolvasása során rajzolódik és bontakozik ki. •r;: A munkafolyamatok fenti ismertetése a dokumentumgyűjtemény összeállítójának csak a kiadandó dokumentumok szövegén végzett munkájára áll. A kötet másik része, t.i* az a szöveg, amit az archeográfus maga írt*, mielőtt leírásra odaadja, ugyancsak ilyen gondos további munkát igényel. A szerző, amikor elkészíti a bevezető cikket és a kommentátori apparátust*, mivel gondolatait sietve veti papírra, kevésbé ügyel a stílusra, kifejezéseinek pontosságára, a helyes punktuáciőra és helyesírásra, a hivatkozások pontosságára, a rövidítések egyöntetűségére, stb. Sőt, a szerző, miután a cikk elkészítését fogalmazványban befejezte, rendszerint bizonyos idő multán víszazat ér hozzá és a leírtakat végigolvasva, változtat a szövegen, rövidíti azt, egyik részét másikkal helyettesíti, felcseréli stb* Se a szerző e munka közben esetleg nem figyel arra, hogy az uj beszúrás megszakítja a csatlakozó szövegrészek közti szerves kapcsolatot, hogy a szöveg áthelyezései következtében megbomlik az összhang, ellentmondások, hézagok, ismétlődések keletkezhetnek a szövegben. Éppen ezért az ellentmondások kiküszöbölése* a hibák és kihagyások kijavítása érdekében a szerző kéziratának lemásolásra való átadása előtt feltétlenül mégegyszer gondosan olvassa el és nézze jól át azt és ezzel alkotómunkája befejeztével legyen saját munkájának szerkesztője is* Az anyag elhelyezése a gyűjteményben Amikor a dokumentumanyagnak a gyűjtemény számára való kiválogatása már befejezéséhez közeledik, az archeográfusnak feltótlenül el kell végeznie az Összegyűjtött anyagnak legalább előzetes rendszerezését, valamilyen rendbe kell rakni azt és bizonyos csoportokba^kell beosztani* Bbben az archeográfusnak nagy segítséget nyújt az a tájékozódási terv, amelyet a munka kezdetén készitett, miután a kérdés- irodalmát áttanulmányoz^