Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XIII. A dokumentumgyűjtemény és elkészítésének technikája
ta. A rendszerezés soráV.-, "bánraly en előzetes jellé. 1 'egyen is, kiderülhet, hogy az összegyűjtött anyagból valamit ki kell hagyni / temámk nem teljesen megfelelő dokumentumok, vagy ha két dokumentum áll re; delkezésreiamelyek ugyanazt az eseményt világit ják meg, többé-Jssvésbé/' kiderülne az is, hogy egyes dokumentumokat nem érdemes teljes egészében közölni és csak arra alkalmasak, hogy egyes rés léteiket felhasználják a kommentátori apparátusban; végül az is lehetséges, hogy szükségessé válik a további munka a gyűjtemény egyes részeivel kapós >latban, amelyeket addig nem eléggé világított megfáz Összegyűjtött anyag, vagyis más fondokban ujabb anyagot kell még felkutatni* 'Csak a már összegyűjtött anyagnak rendszerezése segit kideríteni azokat a hiányosságokat, amelyek talán még nem voltak világosa^ az aroheográfus munkája folyamán* A dokimientumanyag csak^rerd zerezett formában tekinthető nyomdakésznek* A dokumentumok rendszerezésének mel elvét tegyük a dotoamentuaigyüjtemény alapjává 9 Ismeretes, hogy mindenfajta történeti kutatásnak az a feladata, hogy a vizsgált jelenséget kronológiai egymásutánjában mutassa be, tisztázza azt előidéző okokat, bemutassa a történeti fejlődésnek folyamatát és következtetéseket vonjon le következményeire vonatkozólag* À történeti kutatass és a dokumentuiBgyűjtemény nem ellentétesek egymássalt csupán a,történettudományi munka két különböző fomáját kf'pezik* éppen-ezért az összegyűjtött dokumentumokat ugyanolyan rendbe kell rakni,.hogy azok mintegy a történeti kutatás egyes fejezetei egymásutánjának feleljenek meg* A d okumentumok elhelyezésének a történeti gyűjteménynél alkalmazható alapvető elve a kronológiai sorrend, amely lehetővé teszi, hogy magukon a dokumentumokon kövessük a tanulmányozott jelenség történeti fejlődésének folyamatát a körvonalazott téma határain belül* Sz az alapvető elv azonban nem zárja ki, hogy az anyagot tovább is rendszerezzük* Az archeográfus kutatómunkája során az általános kronológiai sorrendjében egész sor csomópontot jelölhet meg, amelyek mintegy az alapvető szakaszokat képezik a tanulmányozott események történeti fejlődésében* Sz lehetővé teszi, hogy az archeográfus - anélkül, hogy megbontaná az általános kronológiát - az összegyűjtött anyagot egész sor tematikailag összetartozó részre, fejezetre, alfejezetre bontsa, amelyeken belül mindenütt az anyag elhelyezésének kronologikus rendjét alkalmazza. Az összegyűjtött dokumentumoknak egyes tematikailag összetartozó csoportokra való bontása megköveteli, hogy ezeknek a csoportoknak közös tematikai ci met adjon, ez pedig lehetővé teszi, hogy az egyes dokumentumok elmét lerövidítse, minthogy a cím egyik elemét - a tartalom megjelölését a jelen esetben mintegy kiemelve a zárójelből, az egész rész, fejezet, alfejezet közös címében helyezi el* Igy példáuli "A cárizmus gyarmati politikája Eamcsatkán és a Csukes-félszigeten a XTIIJ. században* 1 /l* 1935/C* dokumentumkötet először is a topográfiai elv alapján két nagy részre osz«* lik? A/ Oroszország gyarmati politikája Kamcsatkán a XVIII. században, és B/ Oroszország gyarmati politikája a Csukcs-félszigeten a XVIII.században* Ezen részek mindegyike a kronológiai elv szerint tagolódik fejezetekre, amelyeket római számokkal jelölték meg és amelyek a könyvben uj oldalon kezdődnek* Aa első részt példának okáért hét fejezetre osztották! I. Oroszok KJamosatkában a XVTI* század végén és a XVIII . szádad ele jer*. II* A kamcsaoálok felkelése az 1731^1732* években* III* A kamcsadál^k 1741*. évi
