Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XI. Az irodalom mutatója
Az első áttekintésben az összeállít ő a Rázin-felkelés történetére vonatkozó forrásokat, anyagot több csoportra osztja* hivatalos ko:nnány«4igyiratok; a kormányhivatalok és egyes személyek hivatali levelezése, kivéve belőle a Rázin-féle forradalmi hadsereg "kiáltványait"; a kronográfusok elbeszélései és a Ráz in felkeléséről szőlő mondák; a külföldiek tudósításai} a Rázinról szőlő históriás énekek* Az áttekintés összeállítója az egyes csoportok jellemzése során leleplezi mindegyikük osztálytendenciáját, kimutatja, hogy az anyagból melyek képezték a régi feudális vagy burzsoá, történetírás alapját, a felkelés mely oldalaira fordítottak eddig kevés figyelmet és a mozgalom történetének mely kérdéseit kell a továbbiakban megvilágítani * Ilyen módon az áttekintés alapjává a rendszerezés elvét tették* A fent bemutatott másik áttekintés'alapja a kronológia elve. A csernigovi ezred felkelésére vonatkozó irodalommal foglalkozó historiográfiai tanulmány készítője a forrásokat megjelenésük kronológiai sorrendjében veszi sorra és a tanulmányokat annak az anyagnak szempontjából jellemezte, amelynek alapján Íródtak /az 1826. év hivatalos jelentései, a felkelés résztvevőinek visszaemlékezései, amelyek az 1860-80-as évek legális vagy illegális sajtójában jelentek meg, az 1905» és következő években megjelent dokumentum-kiadványok, az 1925-26. évi jubiláris irodalom stb./* Egyidejűleg az adott téma általános koncepciójának irányelveire, valamint arra is rámutatott, hogy az miképpen változott ujabb anyag felbukkanásának kapcsán. Az irodalommutató összeállításának technikája Az irodalommutat6 összeállítására irányuló munkát nemcsak* hogy nem szabad a dokumentumgyűjtemény elkészítésének végére hagyni, hanem annak feltétlenül meg kell előznie azt, hiszen a kérdés irodalmának tanulmányozását a dokumentumgyűjtemény összeállítása előtt kell elvégezni /erről lásd fentebb/. A dokumentumgyűjteménnyel kapcsolatos munka végén már csak a munka folyamán összegyűjtött irodalmi anyag végleges Összesítése, rendszerezése marad. Az arche ogréfuônak, amikor a dokumentum-gyűjtemény vagy akár csak egyes publikáció összeállításához hozzákezd, mindenekelőtt meg kell ismerkednie a kérdés irodalmával. Az erre vonatkozó adatokat az archeográfus a kezdet kezdetén természetesen csak másodkézből kapja meg, legnagyobbrészt a megfelelő kézikönyvekből /szótárak, életrajzi lexikonok stb./. A kérdés irodalmának tanulmányozása során az archeográfus ujabb utalásokat talál a további irodalomra a könyvekben lévő hivatkozásokban, a kommentárokbanJ*^b# Minden egyes Így nyert adat, amely még a. további feldolgozásra szorul, külön cédulára kerül, amely kezdetben munka-cédula. Az archeográfus minden bibliográfiai utalás fél dolgozásánál, amikor a kezében van a szőbanforgó kiadvány /könyv, dkk/, lehetőséget nyer arra, hogy ellenőrizze munkacéduláját, kijavítsa azt, pontos bibliográfiai foimulát adjon neki, s erről a munka-cédulán ellenőrzőmegjegyzést tegyen, amely az ideiglenes jellegű munkacédulát állandó jellegűvé teszi. Miután feldolgozta a kiadványt, az archeográfus ugyanarra a cédulára rávezeti a maga megjegyzéseit, a lényeget illetőení kiírásokat eszközöl, kivonatolja a könyv tartalmát, s megjelöli azokat a kérdéseket, amelyekre a könyv vonatkozik, rámutat a korábbi irodalommal való összefüggésekre, kritikai megjegyzéseket
