Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
X. A krónika
csak egyetlen tényt szabad felîmi» A krónika valamennyi fentebb ismerteteti eleme kapja meg a maga meghat áros ott helyét a cédulán* A kelet kerüljön a cédula bal felső sarkába /év, hónap, nap/, ugy, hogy rögtön szembetűnjék a rendezéskor; a tény megnevezése és annotációja a cédula közepére kerüli a cédula első részére kell irni a forrás megjelölését, A cédula jobb felső sarkába lehet rávezetni a munkaközbeni ideiglenes megjegyzést, amely majd a rendezést könnyíti meg* A krónika összeállításának munkája tö^b szakaszon megy át* Az első szakasz: a tények Összegyűjtése • Az összeállító, miután a forrásai szolgáló könyvet vagy cikket egészen elolvasta, pontos bibliográfiai cédulát koszit róla és felírja azt a rövidített címet, amelyet az idézésnél használni fog* Másodszori olvasás után az archeográfus a cédulákra irja ki a krónika számára szükséges adatokat, minden alkalommal megjelölve forrásának oldalszámát és rövidített címét* A megírt cédulákat az ellenőrzés után szigorú időrendbe rakja* Mikor uj forrás feldolgozásába kezd, szeme előtt kell lenni a már korábban megirt céduláknak* Az uj forrásban a krónika összeállítója uj tényeket találhat, amelyek a felhasznált forrásokban nem szerepeltek! ilyenkor uj cédulát készít* Igen gyakran azonban az uj forrásban már feljegyzett tényeket ismételnek meg*. Abban az esetben, ha a feljegyzett tényt az uj forrásban minden változás nélkül ismétlik meg, a már meglévő cédulára csak az uj forrás nevét és oldalszámát kell rávezetni; ez jelentős időmegtakarítást jelent és csökkenti a cédulák s^ámátV Olyankor, ha az uj forrásban a már feljegyzett eseményről, ha nem is jelentős, de uj részleteket közölnek /pontosabb kelet • az esemény megmagyarázása, valamilyen uj részletadat stb*/, erről már uj cédulát kell felvenni, természetesen a forrás feltüntetésével és ezt a már meglévő cédulák mellé kell tenni* Ilymódon a munka végeztével tjgyanarra a tényre voratkozóan különböző forrásokból több cédulánk is lehet, amelyek egymást kölcsönösen kiegészítik, néha pedig egymásnak ellentmondanak* Az összeállító ezután rátér a munka második szakaszáras a különböző forrásokból kapott és ugyanazon tényre vonatkozó adatok összesítésére* Az egymást kiegészítő adatok egy cédulára kerülnek* Az egymásnak ellentmondó adatokat kritikának kell alávetni* Az összeállítónak már részletes elképzelése van az események általános menetéről* Azonnal észreveszi egyik-másik forrás tévedését és ki tudja javítani azt* Más esetekben az össze állit ő magának a forrásnak jellegéből indulhat ki, egyiket a másikkal szemben előnyben részesítheti /a naplót a memoárral szemben, a levéltári dokumentumot a feldolgozással szemben stb*/* Tégül, az összeállító, ismerve forrásainak szerzőit, el tudja dönteni, hogy a tévedést akaratlanul követték-e el /az emlékezet hibája, események összekeverése/, vagy pëdig a szerző valamilyen indíték alapján tudatosan járt el, amikor saját érdekében tendenciózusan világítja meg a tényeket, vagy meghamisítja az eseményeket* A munka eredményeképpen a krónika összeállítója számos ellenőrzött és összesített cédulával xendelkezik* Ezután következik a munka harmadik szakasza, amelyet esetleg egy másik képzettebb személy végezhet* Ez pedig a rendezés és általános szerkesztés* A cédulákra felvett adatok egyöntetű formát kapnak* A szövegben minél több rövidítést alkalmaznak, ugy hogy a szavak rövidítése azért érthető maradjon és egységes legyen* Megtörténik az adatok végleges ellenőrzése, pontosabbá teszik az annotációkat és ami különösen fontos, világosabbá teszik őket, hogy az egyes események közti logikai vagy okozati összefüggést megállapítsák* Elvégzik a források megfelelő rendszerezését. Mi g a megfelelő szakaszokban a munkát több sze-
