Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
X. A krónika
szét megragadjuk, figyelmünket a tanulmányozott történelmi jelenség alapvető szakaszaira irányítsuk, s előzetes általános képet alkothassunk maguknak az események menetéről és összefüggéséről , valamint áz események lényegéről* Ha ilyen fajta munkák nem állnak rendelkezésünkre, akkor is ajánlatos az általános jellegű munkákkal kezdeni* A krónikát összeállító archeográfus* ha általános képe már van* el tudja választani a fontosat a .nem fontost ól 5 nem bonyolódik bele a részletekbe, ami bizony könnyen megtörténhetik vele^ ha olyan müvek tanulmányozásával kezdi meg munkáját, amelyek részleteiben foglalkoznak a témával* Az illető kérdésre vonatkozó általános munkák feldolgozása után áttérhet a speciális munkákra; a monográfiákra /könyvekre és dkkekre/, amelyet az adott témára vonatkozóan mind korábbi nyomtatott irodalom, mind pedig nyersanyag /t.í. levéltári anyag, ford*/ alapján irtak* Az Összeállítónak, miután az ilyen irodalomból -» azaz, hogy ugy mondjuk, másodkézből - nagyszámú szükséges adatot nyert ezeket kritikailag felül kell vizsgálnia és ki kell egészítenie olyan nyersanyag feldolgozása alapján, amely a tanulmányozott történeti jelenségben köz-* vétlenül részt vett személyekkel vagy a történeti jelenség kortársai vaV kapcsolatos /naplók, levelek, memoárok, útleírások, stb*/, figyelembevéve minden egyes forrásfajta specifikumát• Az a napló, levél* amelyet rögtön az esemény után irtak le, sokkal pontosabb keltet ad, sokkal kisebb részleteket is tud közölni; a visszaenü.ékezések, amelyek áttekintik a multat•és amelyeket sok-sok évvel később irtai, amellett, hogy egyes ténybeli pontatlanságokat tartalmazhatnak, az esemény történelmi értékelését tudják adni, minthogy szerzőjük az egyes részletekei ter-* meszetszerüleg egységes képbe vonja össze, meglátja azok összefüggését, okát, következményeit, még ha a maga egyéni szempontjai szerint is| ez pedig nem szokott sikerülni a naponként irt feljegyzésekben* Az ilyenfajta anyag feldolgozása után át kell térni a tanulmányozott jelenséggel egykorú újságok felhasználására,-amelyek a napi hire«» ket közölt ék % segit abban, hogy a már rendelkezésre álló adatokat pontosabbá, részletesebbé tegyük és kijavítsuk* vegttL, legutoljára a kiadott dokumentumanyag tanulonányozására kell áttérni, ahol már kiválogatott, a lényegtelen részletektől megtisztított, rendszerbe foglalt dokumentumokat találunk, majd pedig a kiadatlan levéltári anyaghoz fordulunk* Ifivel ezek sok részi et adatot nyújtanak, pontosabbá teszik, kiegészítik, ellenőrzik azokat az adatokat , amelyeket a nyomtatott irodalomból nyertünk* A levéltári dokumentumok közül különleges figyelmet érdemelnek a "raportok", M beszámolók M és az összesítő jellegű iratok - jelentések, összefoglaló beszámolók stb* Az elsőknek az a jelentőségük, hogy mivel közvetlenül az esemény megtörténte után íródtak, sok részletre rávilágítanak, az utóbbiak pedig az egyes tényeket általános képbe foglalják össze és megmutatják a köztük lévő belső összefüggést* À krónika összeállítására irányuló munka megszervezése Miután rámutattunk a nyomtatott és a levéltári anyag felhasználásának sorrendjére, néhány módszertani megjegyzést kell tennünk magának a krónika összeállítására irányuló munkának megszervezésére vonatkozóan. Az ilyen munkát cédulák segítségével kell végezni. Minden cédulára
