Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
X. A krónika
«=» 1x4 *=• gitsa az esemény valóságos lényegét, résztvevőinek osztályjel le gót $ az eseményt beágyazza a körülményekbe és elemezze a történeti folyamatot az adott időszakaszban* A források A krónikában elhelyezett minden egyes tudósítás kötelező eleme annak a forrásnak megjelölése, ahonnan az adatokat meritették. A forrásokat feltétlenül meg kell jelölni, legyenek azok kiadott munkákp vagy levéltári dokumentumok, másképpen a krónika "vak" lösz és kétség felmerülése esetén a közölt adatok ellenőrzése csak nagy munka árán valósitható meg* Ezenkívül nem szabad elfelejteni, hogy a források mutatója nem más, mint egy sajátos bibliográfiai mutató az illető tényről és az ellenőrzés mellett valamely szükséges felvilágosítás megadására is alkalmas lehet* A forrásokat a krónikában minden egyes regisztrált tényhez bizonyos sorrendben helyezik el ; vagy megjelenésük általános kronológiai sorrendben, vagy valamilyen szisztematikus rendben, /pl* 1* anyagok § 2. fel dolgozások?, könyvek, folyóiratok és újságcikkek* A forrásokra való utalásokat a lehető legnagyobb mértékben, de érthető és egyöntetű módon rövidíteni kell. Minden egyes forrás megnevezését a többitől gondolatjellel /«/ kell elválasztani. Minthogy annak a forrásnak a nevét, amelyből a krónika számára az adatot merítettük, rövidített formában írjuk g össze kell állítani a felhasznált források rövidítéseinek jegyzékét* A könnyebb megtalálhatóság kedvéért a forrásokat a szerzők alfabetikus sorrendjében vagy ha szerző nincs, a cim első szavának abc-rendjében helyezzük el a jegyzékben* Bnnek a mutatónak tisztán tájékoztató jelentősége mellett az a jelentősége is megvan, hogy mutatója lesz az illető kérdésről megjelent irodai ómnak,megad ja a kulcsot a felhasznált levéltári anyaghoz és egyes esetekben helyettesitheti is az "iro3alom=4ni"|jatőt", amelyről később lesz még szó* A források felhasználásának rendje •A- krónika összeállításánál rendkívül fontos kérdés az, hogy miképpen és milyen 1 sorrendben használják fel a tervbevett forrásokat: a levéltári anyaggal kell-e kezdeni, vagy a nyomtatott munkákkal, mely munkákkal stb. Ennek a kérdésnek helyes megoldása jelentékeny mértékben megkönnyíti a krónika összeállítója számára az egész munka megszervezését és az elkerülhetetlen hibák kiküszöbölését. Ahhoz, hogy a krónika készítője el ne vesszen a részletekben, lehetőség szerint a munka kezdetétől kezdődően legalább általános elképzelésének kell lennie a tanulmányozott jelenség eseményeinek egymásutánjáról $ az események közti belső összefüggésről. Ennek érdekében a krónika összeállításának munkáját, éppúgy, mint mindenfajta tudományos munkát a mi korunkban irt általános munkákkal, elsősorban a marxista jellegű munkákkal ajánlatos kezdeni, amelyek nemcsak a tanulmányozandó történeti jelenség általános képét adják meg, hanem annak helyes megvilágositását is. Az ilyen munkák lehetővé teszik, hogy a kérdés egé* Az annotált krónika legkiválóbb példája Marx "Kronológiai jegyzetei", amelyek az "Isztoricseszkij Zsurnal" /Történeti Folyói rat/-ban jelentek meg./ M. 1937* I. 58-74.
