Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

IX. A tájékoztató apparátus. /Mutatók, krónika, térképek, diagrammák/

teljesen érthetőnek kell lennie! pl, "Nyikan, íforikita, Nyikif ., IJyikol., úrikon." . A névmatató összeállitásának alapvető szabálya az, hogy azokra a személyekre vonatkozó adatokat, akiket a dokumentumokban különféle családnéven, csúf néven, ragadványné ven, álnéven neveznek meg és azoknak a lapoknak megjelölését, amelyeken előfordulnak, csak egy név alatt összpontosít jak. Emellett a fő-fiév mellett kerek zárójelben fel kell tüntetni az illető személy összes többi neveit, csúf neveit, álneveit; ez utóbbiak mindegyikét az abc megfelelő helyén is fel kell tüntetni, de itt csak a főnévre kell utalni, az oldalszámokat nem kell megjelölni. Ha nem egészen biztos, hogy az említett családnevek és ragadványnevek egy és ugyanazon személyre vonatkoznaki akkor külön-külön kell felvenni azokat a névmutatóba. A másik ilyen alapvető szabályt ha a dokumentumokban egy-egy családnevet különféle helyesírással írnak /ez különösen gyakori eset a XVII-XVIII. századi dokumentumoknál/, akkor azt tekintjük helyesnek, ami a leggyakrabban fordul elő a dokumentumokban; zárójelbe tesszük az összes többi változatot és a ma szokásos írásmód szerinti formát; valamennyi ilyen változatnál is utalni kell az alapvető formára, anélkül, hogy egyenként idéznők a lapszámokat• A kettős családneveket a névmutatóba az első tagjuk szerint vesszük fel, a második tagnál szükség esetén utalunk az elsőre. Az összetett családnév esetében, amikor a családnévhez ragadványnév járul, a nevet egy szónak tekintjük és az első szó szerint vesszük fel a névmutatóba.. Ha hiányzik a családnév ós nem is lehet megállapítani, akkor a szóbanforgó személyt keresztnéven vesszük fël a névmutatóba, vagy kereszt- és apai néven, ugy amint a dokumentum szövege emliti. Ha meg lehet fejteni ezt és meg lehet állapítani a családnevet, az emiitett személyt az oldalszámra való utalással együtt a megfejtett családnév alatt szerepeitotjEk a mutat óban ,c keresztnévnél, illetve a kereszt- és apai névnél csak utalás történik a családnévre. Olyan személyt, akit jobban ismernek gúnyneve, illetve ragadványné ve, mint családneve alapján, az előbbiek szerint vesszük fel a mutatóba. Azt a személyt,' akit a dokumentum álnéven említ, a valóságos családneve szerint vesszük fel a névmutatóba, mellette azonban zárójelben megmondjuk az álnevet is, az álnévnél utalunk a valódi családnevére. De, ha az álnév sokkal használatosabb mint a valódi családnév /pl. "Makszim Gorkij" illetve "Alekszej Makszimovios Fjeskov"/, itt alapvető névként az álnevet vesszük a mutatóba és nem a családnevet, amely utóbbit zárójelben az álnév után nyomtatunk. A (bkumentumban emiitett külföldi családnevek esetében, kivéve a közismerteket és azokat, amelyeknek helyes kiejtése nem lehet vitás, kívánatos, hogy a mutatóba zárójelben felvegyük a külföldi írásmód szerinti alakjukat is, tekintve, hogy az orosz átirás nem mindig árulja el, mely nyelvből vettük eást a családnevet és hogyan kell azt az eredeti nyelven irni. Az idegen nyelven kinyomtatott <k>kumentumokban szereplő külföldi neveket is orosz átirás szerint vesszük fel a mutatóba ós mellettük, zárójelben feltüntetjük eredeti írásmód szerint is. Az előljárősz fel ellátott külföldi családnevek /"de", "von", stb./ a mutatóba a családnév kezdőbetűje szerint, az utóbbit a családnév után, zárójelbe tesszük. A név- és másfajta mutatókról bővebben, megfelelő példákkal együtt lásd! G.A. Khyázev! A levéltári munka elmélete ós gyakorlata c. könyvet /magya rul/, Budapest, 1954. 59=63. oldal. És L.B. Havkina könyvét! a Mutatók szerkesztése M.-L. 1930. 32-52. 1.