Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

IX. A tájékoztató apparátus. /Mutatók, krónika, térképek, diagrammák/

A névmutat 6* Névmutat ónak, vagy "személymutatónak" nevezzük azt a mutatőfajtát, amelyben abc-rendben fe.

so Íj mindazokat a személyeket, akiket megemlítenek, vagy akiről lónyegb vágóan van a dokumentumok szövegében, akár családnevükön, akár keresztnevükön, vagy álnevükön, csufnevukön, ragadványnevükön, névkezdőbe tűkkel szerepeljenek* A dokumentumkőtethez készitett ilyen mutatóban valamennyi személy bekerül, függetlenül attól, hogy lónyegbevágóan beszélnek-e róla a szövegben, vagy csak éppen megemlitik* A dolog ugy áll, hogy egy dokumentumban egy-egy személynek még a legegyszerűbb megemlítése is bizonyos körülmények közt, noha ugy látszik, hogy semmi jelentősége nincs, más dokumentumokkal Összevetve igen fontos lehet, mert lehetővé teszi pl* egy-egy személy azonosítását, mert bizonyos rész let adatokat közöl vele kapcsolatban* Egyes kiadványokban nem veszik fel a névmutatóba azokat a személyeket, akikről csak a jegyzetekben, vagy kommentárokban történik említés* Ezt az eljárást aligha lehet helyeselni, különösen akkor nem, ha a kommentátori apparátus teljesen, vagy kivonatosan dokumentumokat is közöl* Igaz ugyan, hogy ha a dokumentum szövegében valamely személyről szó van, rendszerint hivatkozni szoktak a kommentátori apparátusra, ahol magyarázat található az illető személyre vonatkozólag* Mégis a kommentátori apparátusból nyerhető adatok, mivel ehhez más anyagokat is 'felhasználnak, gyakran sokkal tartalmasabbak, mint magának a dokumentumnak adatai* Ezenfelül a kommentátori apparátusban más, a kommentált személlyel kapcsolatban álló személyekről is szó van, akik nem kevésbé érdekesek a kutató számára* A kommentátori apparátus oldalszámainak kihagyása a Sutatóból, ha nem is fosztja meg a kutatót attól a lehetőségtől, hogy a már kész adatokat felhasználja, mégis jelentős mértékben megnehezíti a munkáját, mert hiszen a mutatónak éppen az a feladata,' hogy egy helyen adja meg a kutatónak mindazon útmutatásokat, amelyek számára szükségesek* Véleményünk szerint a névmutatóban mindazokat a neveket fel íoell venni, amelyek a gyűjteményben előfordulnak, függetlenül attól, hogy a dokumentum szövegében, a kommentátori apparátusban, vagy a bevezető cikkben van-e róluk sző* Ez alól csak azok a személyek lehetnek kivételek, akik az életrajzi kommentátori tat óban szerepelnek, minthogy az amugyis alfabetikus rendben készült* Ki lehet hagyni a névmutatóból a bevezető cikkben, vagy a kommentárokban emiitett müvek szerzőinek családnevét, ha csak nem közlünk ezen munkákkal kapcsolatban valamilyen helyreigazítást, vagy kiegészítést; ki lehet hagyni a szöveggel szerves kapcsolatban nem lévő mithológiai neveket is. Mindenesetre azonban mindazokat a megszorításokat, amelyek a névmutatóban vannak, az előszóban fel kell tüntetni* A névmutatóba a családnevet, keresztnevet és apai nevet alanyeset— ben kell. felvenni, az úgynevezett "rövid", "süket" mutatókba a két utóbbinak csak kezdőbetűit* A keresztnevet és apai nevet a osalddnóvtől semmiféle írásjellel nem kell elválasztaniJ pl* "Burkovszkij Mitrofan Pjodorovicsg a családnevet a kéziratban aláhúzzák, a könyvben ritka szedéssel nyomtatják* Ezeknek az adatoknak pontosabbá tétele érdekében /de csak a "nem rövid, rom süket" mutatókban/ meg kell jelölni az illető személy foglalkozását, cimét, rangját, méltóságát, hivatali tisztét stb»; ezeket az adatokat a család-, kereszt- és apai névtől vesszővel kell elválasztani: "Vadkovszkij Alekszandr Pjodorovics, a 17« vadászezred hadnagya*"A kereszt- és apai nevet a mutatódban helyese-teljesen kiírni5 amennyiben mégis rövidítenék azokat, ugy annak