Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)

3. A MAGYARORSZÁGRÓL KÉSZÜLT TÉRKÉPÉSZETI ELŐZMÉNYEK A HABSBURG BIRODALOMBAN A 18. SZÁZADBAN - A bécsi magántérképészet a 18. század utolsó évtizedében - Magyarok térképkiadási kísérletei - Görög Demeter és a „Magyar Átlás”

Görög és munkatársai nem végeztek felmérési munkálatokat, de az akkori idők legmodernebb térképei beszerzésével magyar névírásé térképeket szerkesztettek, a helyneveket megmagyarították. Céljuk olyan térképek kiadása volt, amelyet magyar művészek és rézmetszők készítenek el. A folyóiratokban előbb világ- és földtérképet, hadi térképeket, azután országtérképeket bocsátottak az olvasók elé, ezekkel párhuzamosan folyt nemzeti vállalkozásuk, a megyetérképek megjelentetése.

A térképek elkészítésében és kiadásában igen sokan vettek részt, a munkálatok nyugodt végzésére Görög egy intézetet, institutumot állított fel — a tulajdonos engedélyével az Esterházy-palotában —, amely a vállalkozás végéig, 1811-ig működött. Ebben az institutumban dolgoztak Görög fizetett mérnökei, rajzolói, metszői. A forrásanyag gyűjtése soha nem állt meg, ezt részben magánlevelezés, részben a Magyar Hírmondóban közzétett nyilvános felhívások útján gyarapították. 1802-ben pl. már annyi térképet küldtek hozzájuk a vármegyék és a földesurak, hogy két földmérő folyamatosan azok redukcióján (kisebbítésén) dolgozott. Rajtuk kívül külső munkatársként megyei mérnökök is segítették a munkát, akik vagy a már korábban elkészített térképüket javították ki Görög számára, vagy ez időben készítették el a megye térképét és azt kicsinyítették le neki. Munkájukért nem fizetett Görög, költségeiket a vármegye térítette meg.

Az atlasz, a Magyar Atlás 1792—1811 között készült, a költségek csökkentése és az olcsóbb eladási ár érdekében az eredetileg 63x48 cm-esre tervezett lapokat kisebb formátumban — a terv szerint 23x30 cm-es méretben, végül — 43x31 ernes nagyságban jelentették meg. A gyűjteményről készült 1798. évi jelentés szerint az atlasz az 52 vármegye, a kun, a jász, a hajdú kerületek, a horvát, a szlavón, a bánsági ezredek és a tengermellék különálló térképeiből áll majd. (Nincs szó Erdélyről!) A lapokon a várak, a városok, a falvak, a puszták, a kastélyok, a nemes telkek, a majorok, a szállások, a raktárak, a vendégfogadók, az őrházak, a hámorok, a huták, a dohánytermesztő helyek, a hegyek, a barlangok, a folyók, a patakok, az erek, a források, a mocsarak és az utak is szerepelnek majd, a szelvényeken irányrózsa és a vármegye címere lesz a díszítés.

A körültekintően összeállított térképeket rézbe metszették, majd a lemezekről próbanyomatokat készítettek, amelyeket eljuttattak a vármegyei földmérőkhöz és más hozzáértő személyekhez, azzal a kéréssel, hogy a szükséges javításokat végezzék el, és azt küldjék vissza. A vállalkozás szerencsés és kivételezett helyzetben volt: Görög magas állására tekintettel az Udvari Haditanács összevetésre átadta a „józsefi” felmérés 165 szelvényes térképét, így a megyei lapokat az egyik legrészletesebb térképészeti feldolgozás adataival pontosíthatták. (Ugyancsak ennek alapján készíttette el Görög a térképi jeleket, tervek szerint összesen 66 félét.)

A metszésben számos magyar rézmetsző részt vett, a nevezetesebb vagy több lapot készítő személyek voltak Czetter Sámuel, bikfalvi Falka Sámuel, Junker Keresztély, Berkeny János, ez utóbbinak továbbképzési költségeit maga Görög állta. Ugyancsak bekerült az atlaszba Karacs Ferenc néhány metszete is.

52