Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
3. A MAGYARORSZÁGRÓL KÉSZÜLT TÉRKÉPÉSZETI ELŐZMÉNYEK A HABSBURG BIRODALOMBAN A 18. SZÁZADBAN - Az I. katonai felmérés
A nemrégiben befejezett háború tapasztalatai meggyőzően bebizonyították, hogy mennyire nélkülözhetetlen a hadsereg számára azoknak a vidékeknek a pontos ismerete, ahol a háború folyik. Mi azonban — jóllehet a háború jobbára saját területünkön folyt, az idegen területekről többet tudtunk, mint saját országaink felől, s ezeket az ismereteket is olyan térképekből, tervekből és leírásokból merítettük, amelyek az ellenségtől jutottak a kezeinkbe. Éppen a saját országainkról való ez a tájékozadan- ságunk, a részletes katonai térképek hiánya rengeteg bajt, hátrányt és nehézséget okozott. A hadsereg sohasem menetelhetett előzetes útfelderítés és a táborhelyek részletes szemrevételezése nélkül, mert intézkedéseket a szobából (térkép alapján) kiadni nem lehetett. Nem tekintve azt, hogy a munka és nehézségek ily módon megnövekedtek, minden fáradozásunk meghiúsult, hogy a menetelést az ellenség elől elrejtsük." A javaslatot elfogadta az uralkodónő („Teljesen egyetértek, s a munkát, különösen Magyarországon nem lehet eléggé sürgetni” — írta az előterjesztésre), és ezzel kezdetét vette a Habsburg Birodalom első teljességre törő felmérése, melyet az abban résztvevőkről első katonai felmérésnek vagy — tulajdonképpen tévesen, hiszen korábban kezdődött — a későbbi uralkodóról „józsefi” felmérésnek neveztek. A felmérést az ez időben állandósított Generalquartiemeisterstab, vagyis Főszál- lásmesteri Hivatal végezte és irányította, békeidőben az volt a feladata, hogy az ország részeit, folyóit és felvonulásra alkalmas útjait megismerje és kijelölje. A munkálatok nem egy időben zajlottak, 1763 és 1787 között több részletben készítették el a felméréseket. A háborús események helyszíne szerint először a porosz hadszínteret mérték fel: 1763—1768-ban Sziléziát, Cseh- és Morvaországot, 1766— 1773 között pedig Magyarország határterületeit, Erdély, a Temesi Bánság és Felső- Magyarország részeit készítették el. 1770 és 1785 között a katonai határőrvidékeket és az osztrák tartományokat térképezték, és csak legvégül, 1782—1787 között zajlottak Magyarország és Ausztria belső területeinek térképezési munkálatai.* 100 Magyarország térképezéséről az első rendelet 1766-ban keletkezett, Máramaros területének felmérésére adtak ki utasítást (itt fenyegetett a tatár betörés, a munkálatok emiatt sürgősek voltak). Ezen a területen egy új katonai határőrvidéket szándékoztak felállítani. A felmérések 1768-ban fejeződtek be, a területet 63 lap ábrázolja.101 A felvidéki határvármegyék felmérésére 1769—1772 között került sor (132 lap), ugyanebben az időben készült el a Temesi Bánság felmérése, 1769-1772 között (208 lapon). 1769—1773 között zajlott az Erdélyi Fejedelemség felmérése (280 lap), 1775-ben kiegészítésül további 103 szelvényt készítettek. " Daun tábornagy jelentését idézi németül PALDUS 1919. és magyarul (a fenti részletnél bőségesebben) BORBÉLY-NAGY 1930. 37-38. 100 A felmérés legrészletesebb magyar nyelvű elemzését adták BORBÉLY—Nagy 1930. Szintén ismerteti a katonai felmérést Eperjesy 1928. 12—24. 101 Borbély-Nagy 1930. 40., 45. 43
