Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
2. BEVEZETÉS - Források és lelőhelyük - Ausztriai levéltárak és könyvtárak
A könyvtárak közül legjelentősebb az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), a modern kori (20. századi) magyarországi anyag szinte kivétel nélkül megtalálható itt, még olyan kuriózumok is, mint Rexa Dezső Pest-Budai Múzeuma, amit a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Budapest gyűjteménye sem ismer. Különösen jól használható a múlt század eleji folyóiratok kutatására az Egyetemi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, ez utóbbi a modern kori külföldi szakirodalom feltárásában is segítséget nyújt. Kevés adalékkal gazdagította a kutatást az OSZK Kézirattára. A térképek leggazdagabb gyűjteménye az OSZK Térképtárában található. Ez a gazdagság csak tovább növekedett 1997-ben, amikor az addig lappangó (és felbukkanását Szlovákiában vélelmező reményekkel szemben Magyarországon előkerülő) Lipszky-térképvázlatok jutottak a könyvtár birtokába. Részletes feldolgozásuk a jövő feladata lesz, de már most számos, korábban csak valószínűsíthető állítást támasztanak alá, ezért az elsődleges új adatok jelen kötetben is helyet kaptak. Szintén jelentős térképanyaggal rendelkezik a Hadtörténelmi Intézet Térképtára, a hazai kutatásokhoz főként e két gyűjtemény szolgált alapul, bár a FSZEK és a Budapesti Történeti Múzeum anyagában is van Lipszky-térkép. Szintén megemlítendő a MOL S szekciója, a terv- és térképtár, amelynek gyűjteményét az iratokból kiemelt különféle térképek folyamatosan gazdagítják. A Helytartótanácsi Levéltár korabeli térképgyűjteménye ma is önálló egység, a hozzá készült segédletek alapján azonban nem mutatható ki, hogy mely térképek szolgáltak forrásul Lipszky munkájához. Ausztriai levéltárak és könyvtárak Az Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Lipszkynek főként katonai pályafutásáról, továbbá térképészed munkásságáról más levéltárak anyagában fel nem lelhető dokumentumokat őriz. A kutatók által kevésbé ismert anyag sok adatot nyújt általában a Habsburg Monarchia katonai térképészetéről is. Az egyik fontos forráscsoport a személyi iratok és katonai anyakönyvek gyűjteménye (Personalaktenj, azon belül az úgynevezett Musterlisten (mustrajegyzékek) és Standestabellen (állománytáblák), a személyi nyilvántartás legrégibb formáinak állagai. Mindkettő sorozat az ezredek és azon belül a századok szerint, éves bontásban készült. A Musterlista — néha Revisionslista — az évente megtartott ezredszemle jegyzéke, benne név szerint az alakulat teljes állománya, tisztek és közlegények egyaránt, főleg a tiszteknél pontos személyi adatokkal, szolgálati idővel és helyekkel. A Standestabelle a hadbiztos által az ezred személyi állományának havonta elkészített felülvizsgálatát tartalmazza összesítő füzetekben, de csak a tisztek neveit adja meg, a sorállomány csak a belépéskor vagy távozáskor szerepel név szerint. A táblázatok az adott hónapban fennálló belső személyi viszonyokat, a személyi változásokat, növekedést és csökkenést, a fogdán levők, a betegek, az elhunytak, továbbá a vezé29
