Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
2. BEVEZETÉS - Források és lelőhelyük - Ausztriai levéltárak és könyvtárak
nyeltek nevét, rendfokozatát, lovas ezrednél a lovak adatait adják meg. A Standestabelle három példányban készült, egy az ezrednél maradt, egyet az ezredtulajdonos kapott, egyet pedig felküldtek az Udvari Haditanácshoz, amit a Főmustramesteri Hivatalnak adtak át. Míg az első kettő elvesz (hét) ett, addig a harmadik példányok fennmaradtak, 1896 óta a Hadilevéltár őrzi azokat. Sajnos e forrástípus nem hiánymentes, így esetenként éppen a kutatott évekből nincsenek meg az egyes iratok. Ugyancsak ebben a csoportban találhatók a nyugdíj könyvek (Pensionsbücher) is. A másik forráscsoportban (Alte und Neue Feldakten) említendő az Alte Feldakten anyaga, amely az 1801-ben a haditanácsi irattárból kivált Hadilevéltárba átadott, jelentős történeti értékkel bíró ügyiratok gyűjteménye, valamint a katonai Mária Terézia Rend levéltárának anyaga (Lipszky pályázott erre az érdemrendre). A harmadik forráscsoportban (Zentralstellen) található a kutatás szempontjából legfontosabb Bécsi Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat) anyaga, melynek ülésjegyzőkönyvei viszonylag bőven összefoglalják a tényeket.68 Bár ezt az anyagot is jelentős selejtezésnek vetették alá, néhány — igen értékes — dokumentum még ma is megtalálható itt. A Lipszky-féle vállalkozás katonai jellegét mutatja, hogy a két polgári levéltár, az ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA) és ÖStA Hofkammerarchiv (HKA) gyűjteményében csak néhány, érintőlegesen kapcsolódó dokumentum volt. A német nyelvű szakirodalom feltárását bécsi kutatásaim alkalmával 1996 tavaszán végeztem. A könyvek és tanulmányok nagyrésze az Österreichische Nationalbibliothekban (ÖNB) is elérhető, azonban gyorsabb és egyszerűbb az egyetemi könyvtár, az Universitätsbibliothek Wien anyagának használata, amely gyűjteményét tekintve bővebb az elsőnél. Igen gazdag térképegyüttes található az említett Kriegsarchivon kívül az ÖNB Kartensammlung gyűjteményében is, az egyetemi könyvtár viszont a katalógusában meglevő néhány térképet sem találta. A kutató számára igen kuszának tűnő felépítésről a következőket kell megjegyezni: Az 1777-től fennállott nyilvántartási rendszer szerint ügyosztályonként vezették a jegyzőkönyveket, ebben tüntették fel az egyes ügyszámhoz tartozó irat elhelyezését vagy kiselejtezésének tényét. Az állag kutatását igen megnehezíti, hogy 1802-ben az addigi jegyzőkönyveket felváltotta az előadói ívek vezetése, melyeket ügyosztályonként és ülésenként összefűzve tároltak, a mutatókban megadott szám viszont nem az ügyiratra utal, hanem az irat elhelyezésére, amit viszont a későbbiekben legtöbbször kiselejteztek. Az előadói ívekhez csak az úgynevezett Ausmerzungsverzeichnis (selejtezési jegyzőkönyv) alapján juthatunk, mert ez tartalmazza, hogy az egyes előadói ívek iratait hol helyezték el, és abból mit selejteztek ki. A mutatóban megadott számhoz a selejtezési jegyzőkönyvben kell visszakeresni megfelelő előadói ív számát. Az iratok nagy részét kiselejtezték, ezért a kötetes protokollumot helyettesítő ívek átnézése elkerülhetetlen. Az Udvari Haditanács iratai közötti eligazodást és a kutatómunka lépéseit segíti: Inv.ÖStA KA és WAGNER 1973. 30