Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
9. IRATGYŰJTEMÉNY
9. IRATGYŰJTEMÉNY Mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos kutatás megkönnyítésére az alábbiakban közlöm azokat a levéltári forrásokat, amelyek a Mappa generalis elkészítéséhez kapcsolódnak, illetve tágabb körben a térképtörténeti kutatásokhoz jelentős adalékkal szolgálhatnak. Az összeállítás igen erős válogatás eredménye, és csak a legfontosabb, illetve az érdekes vagy jellemző — modern kori nyomtatásban meg nem jelent — dokumentumokat tartalmazza. Az iratok teljes szövegükben közlésével bizonyos fokú ismétiődést nem lehetett elkerülni, azonban nem volt célszerű kivonatokat készíteni, mert ilyen esetben óhatatlanul a kimaradt részek esetieges tartalma válhatna „érdekessé”. A kisebb jelentőségű dokumentumok (így pl. a különféle rövid tájékoztató- és kísérőlevelek) közlésétől eltekintettem. Ugyanakkor a monográfia a levéltári források teljes körű feldolgozásán és ismertetésén alapul, így a jegyzetekben további iratokat adok meg, illetve az irat történetét (előzmény, következmény) ott lehet megismerni. A korabeli hivatali bürokrácia fondjai számos esetben megőrizték a tisztázatot (a címzett iratanyagában) és a tervezetet (a küldő iratanyagában), valamint az ügyiratok mellékletében olyan dokumentumok is fennmaradtak másolatban, amelyeket eredeti helyükön — talán éppen a korábbi kutatások hatásaként — ma már nem lehet megtalálni. Lehetőség szerint a szöveget a tisztázat alapján közlöm, de megadom a fogalmazvány és az esetieges másolat lelőhelyét is, a könnyebb visszakeresés kényelmére. A dokumentumok keletkezésük sorrendjében követik egymást, lábjegyzetben a hivatkozott iratok sorszámát is megadom. Csak a legszükségesebb információ szerepel a fejrészben (sorszám, dátum, küldő a címzetthez, lelőhely). A szövegközlésnél a legújabb forrásközlési ajánlásokat vettem figyelembe (különösen SOÓS ISTVÁN: Javaslatok az újkori magyarországi latin és német nyelvű források kiadására. Fons, 7. /2000/ 81—89.). Ennek megfelelően a latin nyelvű szöveg esetén a humanista átírásra törekedtem, tehát az eredeti kisbetű—nagybetű használat esedegességét megszüntettem (nagybetűkkel csak az említett forrásközlési útmutatóban is megadott szavak, így pl. a megszólítások és az intézmények nevei, hónap- és népnevek, személynévből képzett melléknevek szerepelnek). A német nyelvű szövegeknél a betűhív átírásra törekedtem. A központozás és az egyéb írásjelek az eredetivel egyeznek meg, ez esetenként nehézséget okozhat, különösen, amikor összetett szavak felsoroláskor az előtagot kötőjellel kapcsolnánk a következő szóhoz (Pl. Regio[-]Apostolicae Majestatis). A forrásokban aláhúzott részeket dőlt betűvel szedve közlöm. A két pontos y (y) jelölésétől eltekintettem, ameny269
