Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
5. A MAPPA GENERALIS ELKÉSZÍTÉSE - Megjelentetés (nyomtatás) - A rézlemezről készült levonatok száma
nagy gyakorlatot igényelt. Az így előkészített lemezre helyezték a nedves lapot (a közepénél beejtve), majd a lapra egy puha nemezt (filcet) fektettek, amelyik védte a papírt és a nyomólemezt a sérüléstől. Ezt azután áthajtották a sajtoló két hengere között és megszületett a levonat. A nedves lapot itatóspapírok és kartonlemezek közé fektetve még egyszer lepréselték, néha azonban csak egyszerűen kötélre lógatták. Száradás közben a lapok kicsit összehúzódtak, emiatt pl. a térképeknél a vonalzóval meghatározott távolságok nem lehetnek egész pontosak. Egyes feltételezések szerint a Lipszky-térképek a korban még igen ritkán alkalmazott kétszínnyomással készültek,684 a művészeti szakirodalom ennek lehetőségét azonban nem erősíti meg. Maga a rézmetszés eljárása sem teszi lehetővé, hogy a nedvesítéssel nem alaktartóvá tett papírt kétszer ugyanolyan pontosan helyezzék rá a nyomólemezre. Valószínűbb inkább az, hogy a nyomtatáskor nem egyenletesen elosztott festék, a nyomtatás erősségének változása vagy éppen a lemez elhasználtsága miatt eltérő tónusú részletekből adódik a „kétszín”-hatás. A rézlemezről készült levonatok száma Eltérő adatokkal rendelkezünk arról, hogy ezzel a sokszorosítási eljárással egy- egy lemezről hány levonatot lehetett készíteni. A példányszámok különbözőségének azonban az is oka, hogy nem azonos típusú és funkciójú metszetekről van szó, egy művészi metszet kidolgozottsága nem vethető össze egy igen finom vonalakat és feliratokat tartalmazó térképpel. A művészi rézmetszést részletesen ismertető korabeli szakmunkájában (1821) Adam Bartsch úgy fogalmazott, hogy „a teljesen vésővel kidolgozott lemezről 1500 tökéletes levonat készíthető, a következő 1500 fokozatosan veszít tartásából, és a negyedik ezer teljességgel szürke, egyhangú és gyenge lesz”685, a rézkarc esetében pedig még alacsonyabb a felső határ, mert a viszonylag mélyen karcolt vagy maratott lemezről is csak 500 jó és 500 gyenge, összesen tehát 1000 levonat készíthető.686 A szakirodalom Bartschtól és egymástól is eltérő álláspontját és bizonytalanságát jól tükrözik az eltérő keretszámok: az egyik vélemény szerint jól kidolgozott rézlapról 200 elsőrendű, 600 jó, 800 közepes lenyomatot készíthetnek, és bár a lemezről akár 3000 példány is lehúzható, az utolsó 1000 teljesen értéktelennek minősül.687 Mások kb. 1000 jó és 1500 másodrangú levonatban határozzák meg a lehetséges példányszámot.688 Pataky Dénes — valószínűleg Majer nyomán — nagyobb példányszámot említ, 1000 és 4000 közötti, illetve durvább metszés ese684 Bartha 1983. 634. 685 Bartsch 1821.11. 686 Bartsch 1821.16. 687 ÉBER 1902. 387. 688 NjomdLex, Ré%mets%és címszó. 200
