Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
5. A MAPPA GENERALIS ELKÉSZÍTÉSE - Megjelentetés (nyomtatás) - A rézlemezről készült levonatok száma
tén, pl. játékkártyáknál 10 000 nyomat készítését valószínűsíti.689 A rézmetszettel azonos műfajú, de a rézbe kevésbé erősen mélyített rézkarcból kevesebb jó példány vonható le: kemény vörösréz lapról 150, félkeményből 80-100, acélozással erősített lemezről 200-250, míg kovácsolt vörösréz lemezről 500-1000 művészi lenyomat készíthető,690 Pataky itt is több, 200-1500 példányban határozza meg egy rézkarc lehetséges nyomatszámát. Az európai szakirodalmat összegző Dörflinger pedig megállapítja, hogy általában 500 és 5000 közé teszik a példányszámot, és két példát is említ: 1786-ban a Schrámbl kiadó úgy hirdette adaszát, hogy 3000 előfizetőnél többet nem tud vállalni, a Lichtenstern-térképről pedig azt jegyezték fel, hogy 1812-ben már „több mint 3000 műgyűjtője [ti. tulajdonosa]” volt.691 Az egyes térképek példányszámát a források hiánya miatt csak kevés esetben lehet meghatározni. Az osztrák térképtörténeti lexikon (főként német nyelvterületről való) adatai szerint 1550-ben S. Münster 3600 levonatot készített fametszetéről, és mivel művének később több mint 30 újrakiadása volt, így az összpéldány- szám több tízezer lehet. Ennél kevesebbet lehetett nyomtatni a rézlemezről: 1566— 1576 között G. Mercator egyik térképéből 7000 példányt készített, míg egy másik műve közel negyven év alatt 27 kiadást ért meg, összesen kb. 5400 levonattal. A 17. században J. Blaeu atlaszából kiadásonként kb. 300 levonatot nyomtattak, összesen nem többet 4500-nál. A 18. század folyamán több térképből is 2500 körüli példányszámot jegyeztek fel, ez a század végén 2000-3000 között mozgott, de előfordult a kiugróan magas 8000 levonatszám is. Ezek alapján valószínű, hogy a leme- zenkénti 3000 levonat nem volt szokatlan a mindennapi gyakorlatban.692 Hazai viszonylatban még kevesebb adat áll rendelkezésünkre, csak a Müller- térképről (1709) tudjuk, hogy a szerző 2500 példányban szerette volna megjelentetni művét. A Iipszky-térképek kapcsán ugyancsak a fenti közelítő értékeket szokták figyelembe venni. Csendes László a megjelent példányszámot ismeretlennek tekintette, Bartha Lajos és nyomában mások az akkori szokások alapján 1000-re becsülték, amely azonban hamarosan elfogyhatott, mert a nemesi felkelés alkalmával 200 példányt kellett utánnyomni. Megfelelő forrás hiányában pontosabban nem tudták meghatározni a Lipszky-térképek példányszámát.693 689 Pataky 1951. 9. Ennek nyomán PLIHÁL 1994. 287. Vö. MAJER 1847. 56. A művészi rézmetszet levonatainak számát 250 körülire teszi VARGA 1938. 61—62., de megemlíti, hogy a lemez kimerülése 1000-1500 levonat után következik be. 690 Varga 1935. 87. 691 Dörflinger 1988. 796-799. 692 LexGeschKart, 42. Auflage(nhöhe) címszó. 693 Csendes 1982. 474., Bartha 1983. 634. 201
