Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
5. A MAPPA GENERALIS ELKÉSZÍTÉSE - Megjelentetés (nyomtatás) - A rézmetszés és nyomtatás jellemzése
A rézmetszés és nyomtatás jellemzése A rézmetszés „igen kényes, valamint hosszadalmas munka”681, amely a készítőtől a kézügyességen kívül nagy odafigyelést igényelt, különösen azon munkáknál, ahol feliratokat kellett a lemezre metszeni — mert a betűk tükörképét kellett a rézbe vésni. A rézmetszés a mélynyomásos sokszorosító eljárások legrégebbi válfajai közé tartozik: a kinyomtatandó részek a magasnyomással ellentétben nem kiemelkednek a környezetből, hanem bemélyednek az anyagba, a festék a vájatokbán van, amit a hordozóanyag (a papír) tulajdonképpen kiszippant. A rézmetszetek elkészítéséhez mind a metszés, mind a nyomtatás idő- és figyelemigényes munkát kíván. A metszés technikája és szerszámai az évszázadok során (az első datált rézmetszet 1466-ból való, az első rézmetszettel sokszorosított térképek 1477-ben jelentek meg) nem nagyon változtak, így nyugodtan állítható, hogy a metszet szépségét elsősorban a művész tehetsége határozta meg. Az alapanyag jól kidolgozott, kalapált vagy hengerelt, egyenes és sima felületű vörös- vagy sárgaréz lemez volt, vastagsága 1-3 mm között változott.682 A metsző, miután előkészítette (megtisztította és a lehető legsimábbra csiszolta) a lemezt, átrajzolta az elkészítendő rajzot és esetenként karctűvel halványan bele is véste azt a lemezbe. Ezután a rézlapot egy homokkal teli bőrpárnán vagy forgatható asztalon helyezte el, és a vésővel — melyet a lemezhez viszonyítottan igen éles szögben tartott — kimetszette a vonalakat. A munka során keletkezett sorjákat menet közben simító vassal távolította el. A metszés után következhetett a nyomtatás, ez szintén előkészületeket igényelt, gyakorlatilag minden egyes levonat egyedi alkotásnak tekinthető. Legelőször a papírt készítették elő, az enyvezett vagy kartonszerű papírt a nyomás előtti napon kellett vízbe áztatni, hogy az enyv kiázzon és a papír felpuhuljon, de minden más papírfajtát is hasonlóképpen nedvesítettek.683 Figyelni kellett arra, hogy a papír ne vizes, csak nedves legyen (a munkafázissal a papír szakítószilárdságát is növelték). A nyomtatás előtt a rézlemezt előmelegítették, közben a festéket felhordták a lemezre és finom mozdulatokkal beledörzsölték a vájatokba, majd a felesleges festéket óvatosan letörölték úgy, hogy csak a kivésett vonalakban maradjon — mindez 681 NjomdLex, Rézmetszés címszó. 682 A korabeli rézmetszés művészetének részletes szakmai útmutatója: BARTSCH 1821, illetve magyarul MAJER 1847. A rézmetszés technikájának rövid leírását adja: ÉBER 1902. 386-387., VARGA 1938, PATAKY 1951. 9., 13. és Sotriffer 1968. 91-92. Hasonló eljárással készül a finomabb, elsősorban művészi munkákat létrehozó rézkarc, készítését összefoglalja: VARGA 1935. A térképek sokszorosításáról alapos összefoglaló: Plihál 1994. 683 Az igazán jó ré^mets^etpapiros kitűnő anyagból készült, szinte teljesen enyvezetlen papiros volt és minél puhábbnak kellett lennie. NyomdLex. rézmetszetpapíros címszó. 199
