Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
5. A MAPPA GENERALIS ELKÉSZÍTÉSE - A metszés (1804-1810) - A térkép szelvényeinek metszése
éljen és ne kelljen sok munkát vállalnia. Ő mégis több mint három éve a szerző érdeke és tisztessége nagy kárára cselekszik, nem dolgozik rendesen. A havi előleget készpénzben felveszi, de a másik rézmetszőt, Karacs Ferencet, akinek az írást kellene vésnie, teljesen munka nélkül hagyja. Eddig abban a reményben, hogy majd jobb lesz a helyzet, nem tett megjegyzéseket a rézmetsző helytelen viselkedésére, azonban hasztalan volt önámítása, csalatkozni kényszerült: előző nap ugyanis a metszőt ismét egy idegen rézlemezen dolgozva találta. Eddigi nagylelkű magatartása és elnézése ellenére Prixner olyan aljas magatartást tanúsított, amelyet megfelelő eszközzel ő már nem tud orvosolni, ezért a városi tanácsnak kell komolyan és szigorú eszközökkel fellépnie. Lipszky azt kérte a tanácstól, hogy a rézmetsző — akár végrehajtás útján — teljes egészében fizesse vissza a kezéhez eljuttatott előleget, kamataival és az okozott eddigi kár megtérítésével együtt, vagy pedig saját költségén csukják be, és így letartóztatva szolgálja le adósságát. A panaszos szerint másokkal, így Széchényi gróffal szemben is elkövetett hasonló viselkedése miatt is súlyos büntetést érdemel, mert egyedül ez az egyeben eszköz tudja jótékonyan elérni, hogy ez az „elfajult ember” elvégezze a feladatát. A városi tanács másnap kiküldte Doleviczeny Sándor szenátort, hogy vizsgálja ki az ügyet, és azt a felek számára megnyugtató módon rendezzék. A tanácstag a következő év március 9-én terjesztette be jelentését, amelyben a konfliktus békés megoldásáról tudósított: előbb mindkét fél írásban tájékoztatta saját véleményéről és magyarázatáról,668 majd közvetítők útján végül megfelelő módon megegyeztek. A két rézmetszővel külön szerződést kötött Lipszky, a kontraktusokat három példányban készítették el és számos tanú előtt írták alá. A szerződők példányain kívül a harmadikat a felek nagyobb biztonsága érdekében a kiküldött tanácstag jelentésével együtt a városi levéltárban helyezték el. A már-már elmérgesedő vita ezzel lezárult, az ügy további „haszna” azonban az, hogy így fennmaradt a rézmetszők munkáját szabályozó szerződés, amelyből egyrészt a munkavégzést és annak időbeni ütemezését, másrészt a metszésért járó díjazás mértékét lehet rekonstruálni (sőt bizonyos részeiben összevethető a korábbi szerződéssel is).669 A Prixnerrel 1804. február 19-én kötött szerződés bevezetője szerint az 1799. március 20-án kelt megegyezés nyomán Lipszky és Prixner között még fennálló egyenedenséget úgy szüntetik meg, hogy a rézmetsző kifejezi becsületessége bizo668 Ezek sajnos nincsenek a dokumentumban, emiatt Prixner érveit és véleményét nem ismerhetjük, ami valószínűleg a már korábban említettekhez hasonló volt (elsősorban bérezési problémák, ami kiegészülhetett azzal, hogy Lipszky nem adott elég munkát, és a szerződést ugyan 1799-ben kötötték, és ő 1800-1801-ben áttelepült Pestre, de a térkép kézirata csak 1803-ra készült el). 669 Iratgyűjtemény, 52—53. 193
