Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIV. A közös minisztertanács a háborúban: a német gazdaság és haditechnika fölénye
/már ti. a Monarchia jövőbeni függetlensége szempontjából illuzionista felfogást/ még Tisza magyar miniszterelnök is hasonló határozottsággal fogalmazta meg, annak ellenére, hogy szinte a háború első perceitől kezdve a Monarchia bomlásának utolsó pillanatáig ő igyekezett leginkább védeni a Habsburg-birodalmat a német befolyás veszedelmes megnövekedésétől, ill,, amikor másra már lehetőség nem volt, legalább annak látszatától. Kivált a központi hatalmak háborús és békecéljainak definiálása s a kérdésen belül főképp Lengyelország jövendő sorsának tárgyalása során derült ki, hogy a Monarchia arany-, gabona- és nyersanyag szállításokban megnyilatkozó gazdasági ráutaltsága Németországra súlyos politikai követkemzményekkel jár. Az 1915* október 6,-i közös minisztertanács, miután a XVIII. századi Lengyelországnak csaknem egész területe, a központi hatalmak birtokába - jut ott, a lengyel kérdést in extenso megvizsgálta, .A nagy hullámokat vetett vita központi gondolata az volt, hogy a Monarchia nemcsak Lengyelország, hanem saját területének, Galíciának lengyel népe ügyében sem tehet egy lépést sem a Német Birodalom tudta nélkül, Stürgkh osztrák miniszterelnök terjedelmes Írásbeli javaslatot készített 2-^. Burián külügyminiszter kérésére arról, hogy miképp képzeli a Monarchia a lengyel probléma megoldását. Ezt az elaborátumot a külügyminiszter megvitatás végett a közös miniszteri konferencia elé terjesztette, hogy azután megküldje Bethmann-Hollweg birodalmi kancellárnak. Az elaborátum részletes elemzésének eredményeképp egyhangúan alakult ki az a nézet, hqgy a javaslatot át kell dolgozni, mert ez abban a formában, ahogyan a közös minisztertanács elé került, nem fog megfelelni a németeknek. Nem érdektelen a Habsburg-birodalom s Németország viszonya szempontjából, hogy az átdolgozás szükségességét milyen szavakkal fejezték ki: "ad usum delphini " kell a munkálatot átstilizálni - mondották, A leendő szuverén tájékoztatását szolgáló iratok, felterjesztések jellemzésére szarkasztikusan fogalmazott terminust, gondolom, nem minden önirónia nélkül használták a Monarchia politikusai, Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom viszonyának fonák formulája volt ez. , Bőségesen találunk a közös minisztertanács jegyzőkönyveiben megnyilatkozásokat.'arra is, hogy e formulába a Habsburg-birodalom vezetői a valóság tudatukban kialakult félelmes képének milyen vonásait sűrítették. Megint Tisza Istvánt kell idéznem, aki legelsőnek és legvilágosabban mutatott rá arra az 1915, június 18-i közös miniszteri konferencián, amikor a Monarchiának a háború rohamosan növekvő igényei által megoontott gazdasági alapjai helyreállításáról volt szó, hogy hova vezet Ausztria-Magyarországnak a Német Birodalomra való rászorultsága. Szó szerint ezt mondotta: "Deutschland arbeite offehsichtlich darauf hin, dass bei Priedensabschluss alle unsere Verpflichtungen faliig werden, alle unsere Gelderfordernisse sich auf diesen Termin konzentrieren und wir ganz auf Deutschland angewiesen t in ein hilfs- bedürftiges Abhángigkeitsverhaltnis gebracht werden, Es sei dies auch ein Mittel zum Zwecke, uns wirtschaftlich von Deutshland abhangig zu machen. 2-*-?» Ausztriában - Tisza szerint - a hivatalos körök tétlenül tűrik, hogy a németek a Monarchia gazdasági önállósága ellen agi-
