Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIV. A közös minisztertanács a háborúban: a német gazdaság és haditechnika fölénye
Monarchia kormányát túllicitálva, még Ausztria-Magyarország területi integritásának rovására is, igyekezett biztositani,Megint Tisza volt az , aki a Monarchia cselekvési szabadságát korlátozó német lépéssel élesen szembeszállt, Az 1914* augusztus 8-i közös miniszteri értekezleten annak a nézetének adott kifejezést, hogy Belgium semlegességének a német vezérkar által kieró'szakóit, durva megsértése hozta Olaszországot s ezzel a vele alkudozó Ausztria-Magyarországot is nehéz helyzetbe, mert az angol és a francia flotta Belgium lerohanása után vonult fel a Földközi tengeren#2o8. Hónapokig folyt az egyenló'tlen alku, mig az 1915* február 3~i közös miniszteri konferencián az újonnan kinevezett közös külügyminiszter, Burián István ért«kezletnyitó expozéjában azt mondotta, hogy Németország elállott a tárgyalások olyan formában való folytatásától, hogy a Monarchia területeket engedjen át Itáliának; a birodalom végre "szövetséges M-ként áll Ausztria-Magyarország oldalán. Rövidesen kiderült azonban, hogy Buriánnak ez a megállapítása, mint politikájának /amely lényegében Tisza politikája is volt/ számtalan más eleme is illúziókra épült. Az 1915* március 8-i közös koronatanácson hosszas vita után, amelynek során nem egy súlyos szemrehányás hangzott el Németországgal szemben, a koronatanács résztvevőinek egybehangzó véleménye alapján, az uralkodó hozzájárult ahhoz, hogy a külügyminiszter az olasz semlegesség biztositása céljából felajánlhassa Trentinot* A Németországnak adresszált szemrehányások közepette a Monarchia felelős politikusai nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy az, amit ők a maguk politikája tullicitálásának éreztek és mondottak a németek politikájában, közelebb állott a valósághoz, ill. jobban számolt a valósággal, mint az övék, 2o< ^' Éppen a németekhez való viszonyukban a valóság hamarosan a lét és nemlét kérdéseinek formájában lépett eléjük. Az osztrák-magyar vezérkar évek óta szisztematikusan készült a háborúra, Redl ezredesnek a világháború előtt egy évvel, 1913-ban leleplezett árulása sem tette szükségessé, hogy óraműpontossága terveit lényegesem módosítsa, 210 • A Monarchia gazdasági életét azonban, a hadsereg technikai felkészültségéhez képest, siralmas állapotban találta a háború kitörése. Különösen két ponton vált ez nyilvánvalóvá, Egyfelől, hogy Ausztria-Magyarország mezőgazdasági termelése, még a legkedvezőbb esztendőkben sem volt képes fedezni a szükségletet s évről-évre. igen magas árakon külföldről kellett nagymennyiségű gabonát beszereznie, ami - s ez a másik dolog - az Osztrák-Magyar ' Bank világviszonylatban amúgyis kicsi aranytartalékát erősen igénybe vette.211• Az aranyállomány az 19o9* évi 1442 millió koronányi maximális magasságról, a Balkánháboruk okozta nyugtalanság következtében, fokozatosan csökkent az 1912, év végi 1209.8 milliós szintre* Az 1914* elején mutatkozó javulás után is messze elmaradt Ausztria-Magyarország bankjának aranykészlete még az orosz*, francia és német állami bankok aranytartalékaitól is, amelyek az alatt, mig az osztrák-magyar készletek fogytak, jelentősen növekedtek.212. jjnnél a ténynél súlyosabban esett a latba az a körülmény, hogy a Monarchia /helyesebben a két ország/
