Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIV. A közös minisztertanács a háborúban: a német gazdaság és haditechnika fölénye
pénzügyi kormányzata még a balkáni habáruk válság-ös* idejének tapasztalatai után sem volt hajlandó az esetleges háború gazdasági bázisát megteremtő távlati terv kidolgozására. Az volt ui, az általános felfogás, katonai körökben is, hogy a modern technika mellett még európai mértékű konflagráció sem tarthat három hónapnál hosszabb ideig. 21 ^* Igy történt azután, hogy mialatt a háborús gépezet, mondhatni, előre kiszámitott automatizmusával egyre sebesebb mozgásba jött, s a Monarchia készületlen gazdasági életének egyre szélesebb sávját szoritotta a maga szolgálatába, a gazdasági élet alapjai a túlzott igénybevétel hatására megbomlottak, A gazdasági bomlás pedig transzmissziós szijként vitte a német érdekek figyelembevételének szükségességét a Monarchia legfőbb kormányszervének tárgyalóasztalára. Maguk a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek is gazdag anyaggal illusztrálják a Monarchia kormányzatában a német befolyás erősödését. Ennek első tünetei mindjárt a háború kitörését követő minisztertanácsokon megmutatkoztak. Mint fentebb szó volt róla, első renden abban, hogy Németország a Monarchiát területi engedményekig elmenő hajlékonyságra akarta rábirni az olaszokkal és a románokkal szemben. Az 1915• március 8-i koronatanácson, amikorra már veszedelmesen apadóban volt a Monarchia aranykészlete, Tisza István egy német bankártól szerzett értesülésére hivatkozott, amely szerint a Birodalmi Bank hajlandó lesz aranyat folyósitani, ha Ausztria-Magyarország Itália semlegességét Dél-Tirol átengedésével biztositja. Az 1915* június 18-i mi-r nisztertanácson, amelynek fő problémája Teleszky magyar pénzügyminiszter javaslatának megtárgyalása volt: miképp kell a háború mindent elnyeléssel fenyegető molochjának gazdasági alapjait megteremteni, 1 ^ Koerber közös pénzügyminiszter összehasonlitotta Anglia financiális áldozatait, amelyekkel tőkében szegényebb szövetségeseit, Oroszországot, Belgiumot és Itáliát segitette, azokkal az áldozatokkal, amelyeket eddig hozott Németország pénzügyileg gyengébb partnere, Ausztria-Magyarország támogatására. Az összehasonlításból az derült ki, hogy a Német Birodalomnak e téren még jelentős kötelességei vannak, amelyeket a szövetségi hűség alapján kell teljesíteni*. Erről az erkölcsinek vélt alapról birálta Koerber a német álláspontot, amely hajlandó lett volna egy milliárd márkát áldozni azért, hogy Olaszország semleges maradjon, s nem sokkal kisebb összeget adott volna Romániának is semlegessége biztosítására. Hü szövetségesét tehát - vonta le a következtetést Koerber - nyugodtan segithetné a Német Birodalom egy milliárd márka kölcsönnel, A német kölcsön kérdése, amelyhez a minisztertanácsnak még több résztvevője is hozzászólt /a hozzászólásokból alább egy-kettőt, a dolgok summázása során, még idézek/, többé nem került le a Monarchia legfőbb kormányszervének tanácskozó asztaláról, A Monarchiának Németországra való financiális rászorultsága nagy mértékben megkötötte a közös minisztérium kezét. Az 1916, július 3-i közös miniszteri konferencia arról tárgyalt,miképpen lehetnének segítségére az osztrák-magyar bankok Törökországnak. Teleszky magyar pénzügyminiszter éles fogalmazásban utalt a segélynyújtás súlyos feltételére. Arra ti., hogy •
