Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIII. Megjegyzések a modern technika és ügyintézés kapcsolatairól

szerkezete legjelentősebb szervének mechanizmusát figyeljük, A motivumok, valamint annak elemzése, hogy Berchtold miféle érdekek képviseletében, a társadalom mely osztályának szolgálatában állott és cselekedett ugy, ahogy azt az akták, minisztertanácsi jegyzőkönyvek és más források mutatják, nem a mi feladatunk. Nem mintha nem ezek lennének a Monarchia világháborús történetének leglényegesebb problémái, hanem azért mert ezeknek, hogy ugy mondjuk, primer erőknek munkájában, a szekundér hatások vizsgálatára kell összpontositanunk figyelmünket, - Ami a primer erőket illeti, e helyen legyen elég arra hivatkoznom, hogy a közös miniszteri konferenciák ré ztvevó'i, ha nem is egy társadalmi osztályhoz tartoztak, de lényegében azonos érdekéket,

a W&tiaző társadalmi osztályokból integrálódó uralkodó osztály érdekeit képviselték. Érdekellentétek, persze, voltak közöttük. De ezek szinte kizárólag az osztrák és a magyar uralkodó osztály érdekellentéteiben sűrűsödtek.186• A Monarchia közös külügyminiszterének hatalma a közös minisztertanács hatalmi körének rovására nőtt meg. Elsősorban azért, mert ellensúlya, a birodalmi parlamentnek szánt delegációk intézménye, a kiegyezést tető alá hozó politikai erők játékában, olyanra sikerült , ami mindennek volt mondható, csupán parlamenti ellensúlynak nem, A polgári alkotmányosság belső mechanizmusának jellegzetessége, hogy egyik szervének sorvadása gyakran maga után vonja a másik sorvadását, vagy legalábbis eredeti funkciójának módosulását, A delegációkból nem lett birodalmi parlament, s ha néha viták, sőt szenvedélyes viták szinhelyévé is váltak, működésük már a háború kitörése előtt akadozván, majd. a háború folyamán, főképpen akkor, amikor a dolgok alakulására még befolyással lehetett volna, szünetelvén, az időről-időre felmerülő kérdések megvitatása - diszkurziv eszmecsere formájában - szükségképpen tolódott át a delegációk termeiből a közös miniszteri konferenciák tárgyaló asztalára,lö? • Ez a. tény, mint később, a közös minisztertanács világháborús működésének megfigyelése során konkréten is látni fogjuk, a Monarchia legmagasabb kormányszerve funkciójának legalábbis módosulását jelentette. A közös miniszteri konferenciák elnöke, a közös külügyminiszter hatalmának a minisztertanács hatalmi körének rovására történt megnövekedése, amelyet főbb pontjaiban az előző fejezet tekintett át, a dualista államszerkezet hiányos, nem jol záró, nem massziv voltából következően lehetővé tette\ hogy parlamentárisnak szánt keretek között az abszolutizmus korára emlékeztető, vagy valóságosan is abszolutista módszerek érvényesülhettek* A közös külügyminiszter hatalmi körében voltaképpen az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodójának hatalma nyert konkrét, a dualista államszerkezethez idomult formát. Ferenc József a háború kitörésekor teljesen elaggott már. Utóda, Károly pedig tapasztalatlan, gyakorlatlan ember volt, aki nem egyszer elhamarkodottan cselekedett, Ferenc József marazmusa és Károly gyengesége, tehát szubjektív okai voltak annak, hogy a császár és király funkciójának abszo-