Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIII. Megjegyzések a modern technika és ügyintézés kapcsolatairól
mozgósítási tervek, is e,tervek,alapján működésbe jött mechanizmus* De ugy gondolom* hogy ez az élesén exponált példa oldja fel legtisztábban elemeire azt a formulát, amely a technikai fejlődés gyorsaságának és a társadalom önmagát, kormányzó berendezései maradi voltának ellen tétébe süriti a társadalmi-politikai változásoknak a történelmi segédtudományok szintjén érzékelhető problematikáját* E sorok irója évek óta keresi azokat a módszereket* amelyek alkalmasak lennének a történelmi segédtudományokat s a segédtudományokkal legközelebbi rokon hivataltörténelmet társadalomtörténeimi alapon megujitani* Bármelyik irányzatát nézzük is az egyetemes történettudománynak* e téren oly kevés történt s az előttünk álló feladatok oly sokrétűek, hogy akármiféle elindulás, igy az is, amelyet ezekben a sorokban vázolok, nem tekinthető másnak,• csupán kísérletnek* E kisérlet lényege .központi gondolata az, hogy az emberiség történetének egy igen válságos /talán éppen ezért ilyenfajta vizsgálódások számára igen alkalmas/ szakaszában az ügyintézésnek /ill* konkréten; az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb kormányszerve működésének/ a társadalmi valósággal való kapcsolatát a legszembetűnőbb pontokon igyekszik megragadni, s e kapcsolatot általánosítható formulába süriteni* 1 ^. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsa világháborús működésének vizsgálatánál ezeket a nézőpontokat igyekszem érvényesíteni* Ez volt az az első kérdés, amelyet tisztázni kivántam, mielőtt a minisztertanács világháborús funkcióját próbálom forrásaink, elsősorban maguknak a minisztertanácsi jegyzőkönyvek adatainak világánál meghatározni. A másik kérdés, amelyre ezeknek a fejtegetéseknek elején mint tisztázandó kérdésre utaltam, Berchtold személyének a problémája* Ahogy a közös minisztertanács elnöki tisztét ellátó külügyminiszter hatalmi körének jellemzésénél utaltam rá, nem Bertold személyi adottságai magyarázzák, hogy a Monarchia első államfórfia állásának súlya az abszolutizmus korának vezető politikusaiéra emlékeztető módon nőtt meg* A félreértések elkerülése végett ehhez még hozzá kell fűznöm, ill* nyomatékosan hangsúlyoznom, hogy Berchtold csak képviselője, végrehajtója volt annak a politikának, amely az Osztrák-Magyar Monarchiát s vele Európát a végzetes útra lökte* Éppen az államapparátus sajátos szerkezete tette lehetővé - s éppen e szerkezeti sajátosság jellemzésére utal tam rá -, hogy egy tehetségtelen, könnyelmű, koncepció nélküli államférfi döntő módon nyúlt bele az események menetébe, E soroknak nem lehet feladata, hogy tisztázza a "Beriitold"-i politika társadalmi hátterét, feladata csupán az, hogy a kormányzati berendezést vizsgálja, amelyen keresztül ez a politika érvényesült. A világháború kitöréséről szólva, Berchtoldban a világháborús mechanizmus elínditóját láttuk, függetlenül attól, hogy volt-e nála, mint ahogyan volt, a Monarchiának koncepciózusabb, eredményesebb államférfia. Felmerülhet, persze, a kérdés; helyes-e ez a szemlélet? Azt hiszemj helyes* Hisz a közös minisztertanácsnak, mint a Monarchia állam-
