Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács kialakulása - VII. A delegációs törvények

VII A kiegyezési törvény magyar és osztrák változata a delegációk intézményének statuálása tekintetében nem minden ponton fedi egymást, Mindenekelőtt a magyar törvény idevágó szakaszainak bevezetése, amely a magyar központi parlament-ellenes, fentebb, kialakulása rendjén ismer tetett álláspontnak foglalta /28.§/, nincs meg az osztrák törvényben. Általában az osztrák változat sommásabb, a magyar részletezőbb.57 Egyébként az a tény, hogy a delegációk kérdése mennyire központi probléma volt, az osztrák kiegyezési törvénynek abból a sajátosságából is kitűnik, hogy azt a birodalmi képviseletről szóló, állami alaptörvény /Staatsgrundgesetz/ kiegészítéseképp iktatták a törvénytárba. Az osztrák közjog, ennek megfelelően, a kiegyezési tpgvényt mint delegációs törvényt /Delegationsgesetz/ tartotta számon. Az alábbiakban, a két törvény egybehangzó rendelkezései alapján, röviden szólók a delegációkról. A magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi gyűlés a maga kebeléből minden esztendőben egy-egy, legfeljebb 60 tagu delegációt választ a közös ügyek parlamenti sikon való megtárgyalása végett. A magyar és az osztrák felfogás a delegációk formái tekintetében nem, de azok funkciója lényegének meghatározásában alapvetően eltér egymástól. A magyar törvény /28.§,/ a delegációt "a közös ügyek azon részére nézve, mely nem'tisztán a kormányzat köréhez tartozik" szervezi, tehát egyáltalán nem kifejezetten csak törvényhozó testületként, mig az osztrák törvény törvényhozó testületnek deklarálja a delegációt.^9 A magyar közjogi álláspont a Monarchia bukásáig mereven kitartott amellett, hogy a delegációk egyetlen feladata a közös költségvetés megállapítása. Végeredményben minden, e közjogi felfogástól eltérő, interpellációs "kisiklás" ellenére, a politikai gyakorlat a magyar álláspontot igazolta, a delegációk intézményéből sohasem fejlődött, mint a kiegyezéses, osztrák politikusok remélték, birodalmi parlament, de még, mint az oszt rák törvény szándékolta, igazában törvényhozó testület sem lett«^ A delegációk külön üléseznek. Határozataikat egymással Írásban közlik. Az Írásbeli üzeneteket a magyar delegáció magyar, az osztrák német nyelven fogalmazza. Mellékelni tartoznak azonban határozataik /üzeneteik/ német, ill. magyar hiteles-fordítását is. A törvények a delegációs ügyintézés konkrét formáinak és kereteinek megállapításáról nem gondoskodtak. Ez automatikusan a közös külügyminisztérium hatáskörébe tolódott át, ahol a szokásosság alakította ki a delegációk ügykezelését. A delegációk egymás közt s a közös minisztériummal való érintkezéséből adódó, valamint oly ügyek lebonyolítására, amelyeket nem intézhettek választott funkcionáriusokkal, még az első delegációs ülések előtt, Beust birodalmi kancellár segédhivatal-félét /"Hilfsorgan"/ szer vezett a közös külügyminisztérium elnöki osztályán /az egykori "Reichskanzlei"-ban/, egy udvari titkár vezetése alatt. ^1 A magyar delegációval való kapcsolatot az elnöki osztálynak egy magyar származású titkára tartotta fenn, ^ Az osztrák ülésjegyzőkönyveket magánvállalkozásban Conn tanár gyorsírói irodája készítette el. A delegáció archívumát is a külügyminisztérium elnöki osztálya őrizte.^3