Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - VI. A delegációkból nem lett birodalmi parlament
belépésükkel a némettel való érintkezés folytán?" - kérdezte. Intő példaként állította őket oda: mi lesz a sorsa a delegáció magyar képviselőinek közös szavazás esetében? A magyarországi nemzetiségek szövetkeznek a többi idegenekkel /nyilván az osztrák delegáció szláv képviselőire gondolt/."Nem szükséges tehát az együttes ülés" - vonta le, a végső következtetést.^5 A két delegáció szervezésének valódi okaira Andrássy éles fogalmazása világitott rá. Formai indokolását is, Deákkal vitatkozva, ő adta m e g: "két külön minisztérium lévén, a delegáció két külön parlamenti testületet képez."^ A vita s a kiegyezési törvény további ismertetése során a közismert tényről, hogy végülis a közös /az. osztrák törvény szerint: Reichs-/ minisztériumban, hatáskörét tekintve, az,osztrák és a magyar minisztérium felett álló csucskormányt alakitottak, még részletesebben szólok, itt csak az ismételt, politikai indoku,i logikai elcsúszásra szeretném felhívni a figyelmet: a magyar szabadelvűek a közös, egységes, birodalmi parlamenttel szemben a két parlamenti bizottság /delegáció/ szükségességét a két külön, önálló kormány létével indokolták. Még együttes szavazásuk ellenzésének is az volt a kifelé hangoztatott magyarázata, J Q ggal bírálta Tisza Kálmán a közös ügyek parlamenti kezelésének ezt a formáját. "Önálló, szabad nemz%tek_g az őket közösen érdkelő ügyekre nézve kormányaik utján érintkeznek." Magyarországon kötelező erejű .határozatukat-.iH..; to'rvenyeKet „.csak a törvényes magyar országgyűlés hozhat. A delegációk állandósított jellegű közös szerv lenne az örökös tartományok népeivel való érintkezésre, afféle kezdetleges formájú birodalmi parlament, ° holott mi, mint szabad nemzet az örökös tartományok népeivel, mint alkotmányos keretek közt élő, ugyancsk önálló, szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett vagyunk hajlandók esetenként érintkezni, /Tisza Kálmánék lényegében az osztrák-magyar közigazgatást két, különösen jó viszonyban élő, egymással minden téren szoros kapcsolatokat tartó állam szabályos érintkezési fórmáinak megállapítására kívánták redukálni ./ íme, ebben a tükörben tisztán kiütköznek a Deák-féle kiegyezéses javaslatok belső /politikai és logikai/ ellentmondásai. A delegációk nehézkes intézménye formailag a két önálló kormány parlamenti ellensúlyának látszott, a valóságban rosszul működő birodalmi parlamentcsökevény volt, amely, mint bebizonyosodott, szakadatlan kihagyásaival, végül teljes csődjével a közös minisztériumot s az uralkodót, ill. az uralkodó mögött meghúzódó erőket parlamenti féküktől szabadította meg. A parlamenti ellensúly hiánya pedig lehetővé tette, hogy modernnek tűnő köntösben továbbra is abszolutista módon kormányozzák a Monarchiát. S most, a magyar ellenzék véleményének tükre után állítsuk Deák^ koncepcióját az osztrák Reichsrat "post festa"-vitájának tükre elé. Mindenekelőtt: a delegációs megoldást, kivétel nélkül„t ? minden hozzászóló egészségtelen, mesterséges alkotásnak tartotta. De ugyancsak szinte kivétel nélkül egy olyan intézményt láttak benne, amelyet tovább lehet majd fejleszteni. /A fejlesztést, természetszerűen, annak lajtántuli értelmében kell gondolnunk./ A maguk szempontjából, kétségtelenül, jószándéku elképzelésük az volt, hogy a delegációk közös
