Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés
jegyzőkönyveket érdemi dokumentumnak tekintették, tartották fontosnak, hogy a Monarchia politikai életének jelentős posztján tanúsított magatartásuk, az ott elhangzott véleményük, elfoglalt álláspontjuk, az utókor általuk elképzelt mérlegén kedvezőnek tűnjék. Korrekcióik, betoldásaik ebből a szempontból is érdekesek. Ugyanilyen megitélés alá esik a külügyminiszterek /ill. a közös miniszteri konferenciák mindenkori elnökei/ véleményének szövegvisszaadása is. Mindazt, arait a külügyminiszterek /ill. minisztertanácsi elnökök/ a konferenciákon elmondottak, a protokollumok letisztázása előtt maguk javitották át. A tisztázatok, a hitelesített, gépelt példányok tehát már tartalmazták a jegyzökönyvek külügyminiszteri /elnöki/ korrekcióit is. Ezek a javitások és betoldások a forráskritika és történelmi feldolgozás mérlegének ugyanabba a serpenyőjébe kerülnek, mint a közös minisztertanács más tagjainak előbb emiitett korrekciói. Ahogy a jegyzőkönyvek a maguk teljességében, ugy különösképpen ezek az utólagos javitások nem annyira a világháború eseményei tényanyagának gyarapitása szempontjából érdekesek, mint inkább egyfelől a szereplő személyek politikai elgondolásainak, mindennapos, politikai gyakorlata alapjául szolgáló elvek rekojistruk-siója, másfelől annak a képzeletbeli tükörnek szempontjából, amelyben a miniszter az utókorral szeretné láttatni magát és szerepét. Sajátos forrásunk, a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek'kritikájának, gondolom, nem éppen értéktelen módszertani elemévé válhatik e kútfő tükör-jellegének szem előtt tartása, A protokollumok egy-egy megállapítását, helyzetrajzának, következtetésének megbízhatóságát, hitelét és értékét viszonylag tárgyias módon vizsgálhatjuk, ha nem feledkezünk meg a jegyzőkönyvek tükör-jellegéről. Gondoljunk különösen azokra a részletekre, amelyeknek témájáról ugyanannak a személynek más megnyilatkozásaiban is maradt adat. Elsősorban, ahogy erről fentebb szó volt, a külügyminiszterek, mint Burián és Czernin, emlékirataiban, A memoárok tükör-jellege még nyilvánvalóbb, mint a jegyzőkönyveké. Ezekben is valami módon láttatni kivánja magát a szerző. A jegyzőkönyv-tükör és a memoár-tükör szembeállítása azért érdekes, mert nem egy esetben ugyanarról az esemény ről, helyzetről, szereplőiről stb. számol be mindkettő. A pillanat, amelyben a minisztertanácsi és memoár-beszámolók formába Öntodtek, nemcsak időben vansM egymástól távol, hanem szerzőjük magatartásában is, A dolgok menetközben látása és post-festa-láttatása a szemléleti különbségek megfigyelésén tul a puszta tényanyag, az adatok szempontjából, mégpedig nemcsak értékelésük, hanem mennyiségük tekintetében is érdekes. E szemléleti és adatdifferenciák viszonylag tárgyias mércét adhatnak a történész kezébe, amelynek segítségével esetrőlesetre mérheti le az általa használt kútfő hitelét, megbízhatóságát• Sok-sok hasonló eset egyikeként hadd hivatkozzam Burián 1915» február 3-i, külügyminiszteri beszámolójának és memoárbeii változatának egy fentebb idézett adatára: a közös minisztertanácsi jegyzőkönyv szerint Burián azt mondotta, hogy Méziéres-Cnaiieviil-e-j. tárgyalásai során sikerült a németeket meggyőznie álláspontjuk helytelenségéről az olaszok területi igényeinek kielégítése tekintetében.
