Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés

Ezzel szemben, emlékirataiban mint tudjuk, ugy adta elő a dolgot, hogy a német főhadiszálláson nem tudtak megegyezésre jutni. íme, a két tör­téneti alaphelyzetből adódó különbségek ugyanannak az eseménynek elő­adásában! A cselekvő, konkrét célok megvalósítására törő külügyminisz­ter a német államférfiakkal folytatott, tárgyalásairól ugy számol be, hogy diplomáciai utja minisztertársai előtt'sikeresnek lássék, s hogy azok a beállítás nyomán megnyugodjanak, vagy legalább valamivel kisebb­nek tűnjék előttük az olasz beavatkozás veszélye. Nem vitás, hogy mind­két beállítás szubjektív. Az is, amelyet az események sodrában és az is, amelyet a történelem színpadáról lelépve fogalmazott meg Burián. Mindkettő az önigazolás szándékával Íródott. Mindkettő a valóság re­konstrukcióján tul, sőt talán annál inkább a referáló miniszter lelki alkatának, politikai szemléletének, e sagnlélete módosulásának ismere­téhez ad támpontokat. A memoár, a tényekre, legal ábbis azokban a for­májukban, ahogy a külügyminiszter fejében tükröződtek, tisztább és erő­sebb fényt vet, amely még a minisztertanácsi expozé stiláris, tárgy­nélküli fátyla mögé is bevilágít, /A memoárnak az a formulája, hogy Burián és a németek nem tudták egymást meggyőzni, valószerűbben hang­zik a minisztertanácsi beszámolónak szándékosan optimista beállításá­nál, hogy az osztrák-magyar külügyminiszter végülis beláttatta a néme­tekkel álláspontjuk helytelenségét./ A forrásösszehasonlitás a forráskritikai műveleten, a forrás­kritika elsődleges célján, a kútfő megbízhatóságának meghatározásán tul, hogy ugy mondjam, maga is adattermelő forrássá válhatik, amely az alapforrásokból nyert képbe uj színeket és uj vonásokat vihet. A mi esetünkben például az egybevetés más forrásokból ismeretlen oldaláról világítja meg Buniánt és Czernint, 3£ Mindazt, amit a fentebbi sorok a közös minisztertanácsi jegy­zőkönyvekkel kapcsolatban elmondottak, csupán megvillantották a forrás­kritika néhány problémáját. A magyar irattani kutatások még gyerekcipő­ben járnak s a magyar irattani vizsgálatok hiányát a nemzetközi irat­tan megállapításai sem pótolják a magyar kutató számára. Legalábbis nem olyan mértékig, hogy megállapításaira a vizsgált iratféleség for­ráskritikáját építhetné. Mindaddig, amig az egyes iratfajták gene­zisét nem követjük nyomon az irodák falain tul, mégpedig nemcsak egy­egy iratét, hanem az újkori irattermelés valamennyi, jelentősebb doku­mentumáét, forráskritikánk csupán az iratok formális hitelére nézve tud kielégítő választ adni. Az iratgenetikának mindenképpen messzebb kell tekintenie, s ha ez sikerül s vizsgálódásaiban megtalálja és fel is tudja fejteni a szálakat, amelyek a különböző iratfajtákat a maguk korának sajátos viszonyaihoz fűzik, akkor as iratok érdemi elbírálását, belső hitelének megállapítását már objektívebb alapon kísérelheti meg.^

Next

/
Thumbnails
Contents