Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés
szokat. Többek között ennek, az Ausztria-Magyarország szempontjából létfontosságú kérdésnek megtárgyalására Burián, mint újonnan kinevezett külügyminiszter január végén Méziéres-Charleville~be, a német főhadiszállásra utazott. Ott tárgyalt Vilmos császárral, Bethmann-Hollweg birodalmi kancell árral, Jagow külügyi államtitkárral, s más vezető német politikusokkal» Megbeszéléseiről részletesen beszámolt az 1915. február 3-i közös miniszteri konferencián külügyi politikájának alapelveit ismertető expozéjában. A minisztertanácsi jegyzőkönyv szerint szólt az e téren tornyosuló nehézségekről, reprodukálta érvelését, amellyel - állítólag - sikerült megnyernie a németeket az osztrák álláspont számára. Vilmos császár és kormánya, ahogy Buriánnak a jegyzőkönyvben megörökített beszámolója mondja, elállt attól, hogy támogassa az olaszok területi követeléseit. Az 1915» február 3-i minisztertanácsi jegyzőkönyv alapján, Burián németországi diplomáciai küldetését az olasz kérdés szempontjából sikeresnek látjuk. Ezzel szemben emlékirataiban ugyancsak részletesen szólván Mézieres-Charleville-i tárgyalásairól, ezek eredményét summázván, fél reérthetetlenül szögezi le: "Wir konnten einander damals nicht überzeugen," Egyelőre állapítsunk meg annyit, hogy ugyanarról az eseményről két kútfő egymással homlokegyenest ellenkező módon számol be» Czerninnek Burián száraz, kiszikkadt, terjengős memoárjával szemben, szinte szépirói teljesitményszámba menő, mozgalmas, jól exponált képekkel, életszerű jellemzésekkel, szines pillanatfelvételekkel tarkitott, néha államférfiúi messzetekintésről tanúskodó emlékiratának 2 ^' talán azok a legérdekesebb, legtanulságosabb, s a közös minisz tertanácsi jegyzőkönyvek megfelelő részeivel való egybevetésre legai • kalmasabb részei, amelyek a*-Breszt-Litovszk-i béketárgyalásokról száj nak. Ismét azt mondom, ^dalszám lehetne párhuzamos szövegeket idéz ni az emlékiratból és a minisztertanácsi jegyzőkönyvekből. Ezek a rői ... letek egyértelműen bizonyítják, hogy Czernin - okként egyelőre cseSs annyit: talán, mert időben Buriánnál közelebb állt a jegyzőkönyvek ne fogalmazásához - a jegyzőkönyvekkel kongruensebben, néha szinte szó szerint egyezvén azokkal, adja elő a dolgokat. Visszaemlékezései fo rá ként, többek között egykorú naplóját nevezi meg a volt külügyminiszter.295» A naplókat,sajnos nem ismerem, igy nem tudom eldönteni, hogy a szó szerinti egyezések pontosan honnan eredeztethetek, Onnan-e, hogy naplójába, ha vázlatosanis, feljegyezte magának például az 1918, január 22~i közös minisztertanácsi beszámolójának szövegét, legalábbis aana, leglényegesebb részeit, vagy onnan, hogy eredetiben használhatta a kö zös minisztertanácsi jegyzőkönyveket. Feltevésem az, hogy az utóbbi eset a valószinübb. Még e bizonytalansági tényezővel számolva sem ér dektelen azonban a szövegösszehasonlitás, Az emlékiratnak az 1918, január 22-i közös miniszteri koníe rencia lefolyását reprodukáló része csak általánosságban utal azokra a nehézségekre, amelyek a németekkel való együttműködés teir-én a bplse vlkokkal megkötni szándékolt bél® tárgyalása során mutatkoznak, s amely
