Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés
lami okból kényelmetlennek tünt előtte s ezért kihúzta, /Még, ha észrevette is, hogy az általa mondottak jegyzőkönyvi reprodukciójának ez a csonkitása szükségképpen vonta volna maga után az osztrák miniszter elnök felszólalásának megfeleld módősitását, biztosra vehetjük, hogy ezt ő nem hajtotta volna végre. Nyilván, önkényes s számára megengedhetetlen eljárásnak tünt volna előtte miniszterelnök-kollégája szavainak megváltoztatása. Aminthogy valóban, a jegyzőkönyv szövegének egybehangolása vagy a jegyzőkönyvvezető, vagy a külügyminiszter /pontosabban: a külügyminisztert megfelelően tájékoztató, annak jóváhagyásával eljáró jegyzőkönyvvezető/ feladata lett volna, 2 91* Ebből az apró adatból, amelyhez hasonló eset, ha arról adat nem is maradt ránk, nem egy fordulhatott elő a közös minisztertanács ülésein, nemcsak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az utólagos korrekciók nem minden esetben tették a jegyzőkönyveket pontosabbá, az ülésen elhangzottakat minél hivebben visszaadóvá, 2 92. S( 5t azokat egyenesen meg hamisították, hanem azt is, hogy a jegyzőkönyvek a bennük foglalt adatokon, tényeken kivül /főképp a jegyzőkönyvi betoldások, utólagos ja vitások/ sajátos forrásként használhatók fel a minisztertanácson résztvett politikusok jellemzésére is. Hagyományosnak mondható eljárás ugyanarról az eseményről fennmaradt forrásokat nem csupán az esemény, vagy a szereplő személyek minél igazabb, valószerűbb megvilágítása végett, hanem tisztán forráskritikai céllal, a források értékének, hitelének megállapítása végett is egybevetni* Ujabbkori történetünknek kevés oly eseménysora van, mint az első világháború, amely a források gazdag változatát kinálja effajta egybevetésre. E források közül is kiváltképpen érdekesek a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek* Érdekesek azért, mert két olyan külügyminiszter, tehát az Osztrák-Magyar Monarchia két olyan vezető államférfia politikai megnyilatkozásairól, terveiről, elhatározásairól, állásfoglalásairól adnak számot, aki utólag maga is emlékiratban örökitette meg világháborús szereplését. Az egyik Burián, a másik Czernin. A két külügyminiszter emlékiratából, ill* a minisztertanácsi jegyzőkönyvek parallel szövegeiből lapszám lehetne idézni.Most csupán egy-két dologra szeretném felhivni a figyelmet* Burián emlékirataiban szinte professzoros alapossággal boncolgatja, miféle összetevők határozták meg az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikai helyzetét hivatalbalépése pillanatában* Akkor, 1915* januárjában az olaszok magatartásának alakulása volt a legizgatóbb probléma.293* Mint ismeretes, éppen az olasz kérdés megítélésében éles ellentét robbant ki a német birodalmi és az osztrák-magyar kormány között. A németek minden áron biztositani akarták Olaszország semlegességét, abból a nagyonis reális meggondolásból indulván ki, hogy a központi hatalmak katonai teljesítőképességét végzetesen túlterhelné egy ujabb front kialakulása. Részben még szövetségesük háta mögött is, tárgyalásokat folytattak az olaszokkal s e tárgyalásokkal párhuzamosan igyekeztek az osztrák-magyar külpolitika felelős vezetőit rávenni arra, hogy általuk minimálisnak tartott, területi engedményekkel /legalább Trentino átengedésével/ szereljék le az ola-