Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés
semmi esetre sem készültek közvetlenül a minisztertanácsi ülések alatt. Másodlagos, sőt esetleg harmadlagos produktumai a közös minisztertanácsi üléseknek* A fogalmazványokba, mielőtt azokat letisztázták, a külügyminiszterek is belejavítottak. A külügyminiszteri javítások néha szavakra szorítkoztak, néha azonban e javítások nyomán egészen uj bekezdések születtek, vagy már meglévő részek Íródtak újra. A közös minisztertanács világháborús ülés jegyzőkönyveinek fogalmazataiként ránk maradt szövegek tehát semmiképpen sem tekinthetők az ülésen elhangzottak szavakig pontos visszaadásának. Szükségképpen következik ebből persze az, hogy e fogalmazványok tisztázatai:még kevésbé hü tükrei a közös miniszteri konferenciák néha viharos vitáinak, /Mielőtt következtetéseinkben még tovább mennénk, hadd jegyezzem meg mindjárt itt, hogy ez a tény, természetesen nem érinti a jegyzőkönyvek hitelességét ./ Korábban ismertettem az utat, amelyet a minisztertanácsi jegyzőkönyvek szövegei megjártak addig, amig elnyerték általunk ismert, mai alakjukat. Szó volt ezek során arról is, hogy a jegyzőkönyvvezetők s a külügyminiszterek által átfésült fogalmazványok tisztázataiba miképpen javítottak bele a közös minisztertanács tagjai. Ezekről az utólagos javításokról, betoldásokról a jegyzőkönyvekkel kapcsolatos irat váltásokban is szó esik. 288. Mennyire jellemzőek és mit dokumentálnak ezek az utólagos korrekciók? Más összefüggésben Tisza Istvánnak egy igen jellemző jegyzőkönyvi korrekciójáról, arról, hogy a jegyzőkönyv szövegének "Gesamtm onarchie" kitételét "der ganzen Monarchie"ra javította, már szóltam. Ezt a javítást annyira jellemzőnek tartom Tiszára, hogy bizonyosra veszem: a valóságbanis, a vita során szóban is igy hangzott el a magyar miniszterelnök megállapítása. Mig Tiszának ez a javitása 28 ^* a mellett szól, hogy az utólagos igazitások általában emelték a jegyzőkönyvek hitelét, megbízhatóságát, addig egy másik javításból éppen az ellenkező következtetésre kell jutnunk. Az 1917* március 22-i koronatanácson, amelyen Tisza István mint aktiv politikus, legmagasabb szinten utoljára fejtette ki teljes mélységében és szélességében sajátos politikai szemléletét, ill. politikájának jellegzetes alapprincipiumait, 2< ^°" a legélesebben tiltakozott az el£n> bogy az Osztrák-Magyar Monarchiához csatoljanak olyan népeket, ill. területeket, amelyek növelnék a Habsburg-birodalomra máris veszélyes centrifugális erőket. Ennek során célzott belpolitikai helyzetének nehézségeire. Legalábbis a jegyzőkönyvi tisztázat eredeti szövege szerint. Abban ui, a következő pár szó olvasható, amelyet Tisza utólag kihúzott: ",., vexweist auf die Schwierigkeiten seiner Lage". Clam-Martinic osztrák miniszterelnök, akivel Tisza éppen e kérdést vitatva, élesen összecsapott, a jegyzőkönyv szerint a szőnyegen forgó kérdéssel kapcsolatos megállapításainak egyikét a következő fordulattal vezette be: "... wenn Gráf Tisza auf die Schwierigkeiten seiner Lage hingewiesen habe." Bármily sokszor és bármily gondosan nézték is át a jegyzőkönyveket, ez a belső ellentmondás nem tünt fel annak, aki a protokollum szövegét, véglegesnek szánt formájában, az uralkodó elé terjesztette. Ugy gondolom, nem lehet vitás, hogy Tisza valóban utalt helyzete nehézségeire. Ez a megjegyzése azonban akkor, amikor tudomásulvétel és ellenőrzés végett a jegyzőkönyv szövege elébe került, va-
