Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés

resp. az irattan megállapításainak szilárd bázisára épit. A magyar történelmi segédtudományok meglehetősen gazdag, sőt ha például az oklevéltant nézzük, még szigorú mértékkel mérve is, szép gyümölcsöket hozó fájáról, hiányzik az irattan ága. Az Osztrák-Magyar Monarchia k^zös minisztertanácsi jegyzökönyvei ugyan a nyugateurópai Írásbeliség talajából nőttek ki, semmiképp nem tekinthetők a sajátos magyar ügyintézés termékének, s igy aggodalom nélkül alkalmazhatók lennének rájuk a nyugati, irattanok kategóriái. Ezek az irattani kategóriák azonban ugy születtek meg, hogy az irattanok szeriJi nem tekintettek tul az iratokat - hogy ugy mondjuk - fizikailag létrehozó irodák falain. Létrejöttüket vizsgálva, jobbadán csak az ügyintézés mechaniz-" musát nézték. Alig-alig voltak tekintettel a társadalmi,gazdasági és politikai viszonyokra, amelyek között az iratok keletkeztek, Pedig ami- .. képpen a jogviszonyok és államformák sem érthetők meg önmagukban és • "

: nem bonthatók ki az emberi szellem un. általános fejlődéséből, akképpen az állam működése, vagy a jogügyletek intézése során kitermelődött iratok sem érthetők meg a sajátos társadalmi viszonyok ismerete nélkül, amely viszonyoknak ezek az iratok is, ha számtalan áttétellel is, produktumai és tükröződései. Mit mond az irattan például arról az iratféleségről, amelynek sajátos változatát vizsgáljuk, a kormányszervek jegyzőkönyveiről? Meissner kézikönyve a protocollumokat a "semleges" jellegű iratfajták közé sorolja. A jegyzőkönyveknek "semleges" jelzővel illetése külsődleges stílusjegy alapján történt, semmi közelebbit, pontosabbat nem mond a jegyzőkönyvek forrásértékét vizsgálók számára azokról az összefüggésekről, amelyek az irásos ügyintézésnek e sajátos objektívációit keletkezésük korának társadalmi viszonyaiba ágyazták bele. Pedig ezeknek az összefüggéseknek ismerete nélkül forráskritikánk felszines marad. * Mégis, mivel - mint történt rá utalás-, a magyar történettudományban, sajnos, még hiányoznak irattani megalapozottságú, társadalomtörténelmi elmélyüléssel végzett forráskritika feltételei, a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek forráskritikája cimén e sorok irója néhány, ide vágó probléma felvázolásáig jutott el csupán. Mindenekelőtt emlékeztetni kell az olvasót arra, hogy miképpen készültek a közös minisztertanács protocollumai? E körülmények magunk elé idézésével eleve megvonódnak a jegyzőkönyvek forrásként való felhasználásának határai. Az első világháború történetének egyik legjelentősebb, s következményeiben legvégzetesebb politikai elhatározása született meg az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb kormányszervének 1914. július 19-i ülésén. Ezen az ülésen fogadták el azt az ultimátumszerű diplomáciai jegyzéket, amely végülis a Szerbiával való fegyveres konfliktusra, majd a világháború kitörésére vezetett* A július 19-i közös miniszteri konferenciának, kétségtelenül ez volt leglényegesebb tárgy-