Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés
sorozati pontja. De sem a jegyzék szövege nincs benne a protokollumban, sem annak a nyilván nem érdektelen vitának a részletei /sőt egyetlen szava/ sem, amelynek során ez a sorsdöntő jegyzék megszületett. A jegyzőkönyvben mindössze az áll. hogy a tanácskozás résztvevői a tulajdonképpeni, tárgysorozati pontok előtt kötetlen megbeszélés formájában tisztázták a Szerbiának átadandó ultimátum szövegét. A minisztertanácsi jegyzőkönyveknek ez a tartalmi /belső/, egyszersmind formai /külső/ ismertető jegye jellemző a világháború korának valamennyi protokollumára. Újra meg újra olvashatunk a jegyzőkönyvekben efféle kitételeket: rövid vita után igy döntött, vagy: hosszabb vita után abban egyezett meg a minisztertanács, vagy: az elnök /az uralkodó vagy a külügyminiszter stb*/ felszólítására a hadügyminiszter, esetleg a vezérkari főnök bizalmas felvilágosításokkal szolgált a konferencia résztvevőinek stb., stb*.., A jegyzőkönyvek nem egy esetben még azt is hozzáfűzték az ilyen megállapításokhoz, hogy a felvilágosítások bizalmas természetűek lévén, azokat a jegyzőkönyvvezetőnek nem volt szabad a protokollumba felvennie. A világháború négy esztendejének jegyzőkönyvéből származó, hasonló jellegű adatokat szinte tetszés szerint szaporithatnók. Mindezekből a közös minisztertanácsi protokollumok forrásértéke szempontjából azt a sajnálatos következtetést kell levonnunk, hogy a jegyzőkönyvek számtalan olyan adatot, a Monarchia, sőt a világháborús Európa történetében is döntő jelentőségű tényt nem örökitettek meg, amelyekről a minisztertanácsi üléseken szó esett. Vajon a jegyzőkönyvek minden egyes esetben jelezték-e azt, hogy a konferencián olyan ügyekről tárgyaltak, amelyekről érdemben nem emlékeztek meg a protokollumok? Nagy valószínűséggel tételezhetjük fel, hogy, ha nem is minden esetben, de minden számottevő esetben, nyoma maradt ennek a ténynek. Ilyenképpen negativ forrásként használhatok a jegyzőkönyvek. Annyit legalábbis megtudunk belőlük, hogy a ránk maradt jegyzőkönyvszöve^ek nem tar talmazzák a közös minisztertanácsi ülések, teljes vitaanyagát.. Kérdés ezek után, hogy a jegyzőkönyveknek azok a részei, amelyek érdemben is megörökítették a minisztertanácsi vitákat, milyen, szavakig pontos, vagy csak gondolati, tartalmi hűséggel adták vissza a tárgyalások során elhangzottakat? . Szinte bizonyosra vehetjük, hogy a világháború alatt a mimisztertanácsi vitákról gyorsirói feljegyzések készültek* 28 ?' Ezeknek a gyorsirói feljegyzéseknek sajnos, nem sikerült nyomára bukkannom a bécsi Staatsarchiv-ban. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek fogalmazati példányainak tanulmányozásából az kétségtelenül megállapítható, hogy e konceptusok a jegyzőkönyvvezetők tollából származnak. A fogalmazványok külalakja, a bennük eszközölt javítások /azok nevezetesen, amelyek éppen a jegyzőkönyvvezetőktől származtak/, valamint az a tény, h°gy egy£k~másik fogalmazvány nagy részében, sőt néha teljes egészében irógépelten maradt ránt, azt bizonyítják, hogy ezek a konceptusok
