Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus
Ha végigtekintjük a közös miniszteri konferenciák tárgysorozatát, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a szőnyegre került kérdések a legritkább esetben lépték tul az emiitett határokat* A delegációk összehívása, határozatainak törvényerőre emelkedése, a velük való érintkezés, a közös ministerium képviselete a delegációkban, a közös minisztériumhoz, vagy a közös miniszterek egyikéhez intézett interpellációkra adandó válasz, a közös hadsereggel kapcsolatos problémák, a külügyi és hadügyi költségvetés, Bosznia-Hercegovina okkupációja után a megszállt tartománynak legfelső fokon a közös pénzügyminiszter kezében összefutó kormányzatával kapcsolatos problémák, s nem utolsó sorban a külügyminiszterek beszámolói a nemzetközi helyzetről - voltak a közös minisztertanácsok ügyrendjének legfontosabb pontjai* Ha megkíséreljük egységes képbe fogni a közös minisztertanács világháborús működéséről összehordott adatok mozaikkockáit, akkor e kép alapján csupán sok fenntartással és korlátozással válaszolhatunk igennel arra a kérdésre: közös /birodalmi/ kormánya volt-e a minisztertanács Ausztria-Magyarországnak? A fenntartások és korlátozások lényege az, hogy a legfőbb kormányszervnek kontemplált közös minisztertanács alig volt több, mint a korona legfőbb tanácsadó szerve és vitafórum, ahol az osztrák és a magyar kormány nem egyszer ellentétes érdekeit és ezeket az érdekeket kifejező, ellentétes nézeteit igyekeztek egyeztetni. Stürgkh osztrák miniszterelnök s mások is nem egyszer nevezték magukat a korona legfőbb tanácsadóinak. A korona legfőbb tanácsadóinak grémiuma, a közös minisztertanács a korona legfőbb tanácsadó szerve volt . Ahogy már utaltam rá, főképp az Osztrák-Magyar Monarchia két világháborús uralkodójának személyi adottságai, Ferenc József elaggott volta és Károly fiatalos tapasztalatlansága, befolyásolhatósága és a naivsággal határos jószándékból fakadt könnyelműsége volt talán az egyetlen komoly akadálya annak, hogy a polgári parlamentáris alkotmány korlátai között, amelyeknek nagy részét a világháború amugyis széttörte, ne az abszolutizmus korának teljességében érvényesüljön a monarcha hatalma és jogköre.262. Részleteiben nem tudtam megvizsgálni, hogy ez a jogkör éppen a közös minisztertanáccsal való viszonyában miképpen jutott kifejeződésre* A jegyzőkönyvi alakiságokról szólva, érintem majd a jegyzőkönyveken a kiegyezéstől a Monarchia összeomlásáig szereplő, uralkodói tudomásulvételi formula kérdését. A formula a dualizmus évtizedeiben nem azonos tartalmakat fedett* Csak aprólékos kutatások fogják megállapítani tudni, hogy az azonos forma mögött végbement tartalmi változás miben állott* 26 ^' A tudomásulvétel /vagy nem vétel, amelyre különben példát idézni nem is tudok/, tényén nem is múlottak lényeges dolgok* A szó eredeti értelmében legtöbbször valóban csak a jegyzőkönyv tartalmának tudomásulvételét fejezte ki ez az évtizedes formula. A közös minisztertanács a világháború alatt általában mindig az események után kullogott* A hadüzenet pillanatától /pontosabban: a hadüzenet előkészítésétől/ kezdve a kezdeményezés és irányitás annak az erőnek irányába tolódott el, amelyet legegyszerűbben katonai klikknek mondhatunk, s amelyet képviselhetett az uralkodó, a külügyminisz-
