Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus
háború további tartama alatt ismétlődni nem fognak. Mindezeknél fogva a magy.kir, kormány részéről egy közös miniszteri értekezlet megtartását hozom javaslatba... , amelynek feladata volna megállapítani az eddig történt ilyen jellegű létesítményeket, határozni azoknak sorsa felett és a cs, és kir. hadügyminiszter urat is feltétlenül kötelező megállapodásokat létesiteni a jövőre. " Tisza megfogalmazásában tehát, mint ahogy eddig is megfigyeltük, a közös minisztertanács feladata a vitás, a két "független" kormány között irásos érintkezés, jegyzékváltás utján el nem intéz hető kérdések végleges megtárgyalása s a konferencián kifejlődött vita és felsorakoztatott érvek alapján megállapodás létesitése, mégpedig olyan megállapodásé, amely mindenkit kötelező ere,jü határozat jellegével bir. A közös minisztertanács feladatkörének szabályozatlansága, természetesen, már a világháborút megelőző időkben is okozott bonyodalmakat, ill. teremtett olyan helyzeteket, amelyekben nyomatékosan és külön is hangsúlyozottan kellett követelni, hogy a közös minisztertanácsi határozatokat az illetékes tényezők mindenképpen tartozzanak respektálni* Lukács László magyar pénzügyminiszter például ? Aerenthal külügyminiszternél tiltakozott az ellen, hogy a csász. és kir, közös hadügyminisztérium haditengerészeti osztályának vezetője által aláirt átiratában, a polai hadikikötő védőgátjainak megerősítésére ujabb pót-, ill. rendkivüli hitelt kért, A november 6-i és 20-i közös minisztertanácson "a két állam kormányait képviselő két miniszterelnök és pénzügyminiszter, továbbá a közös miniszter urak közt végleges megállapodások jöttek létre az 1911. évi közös költségvetés kereteit illetőleg." Kéri, hogy ",.. mint az elől emiitett közös miniszteri értekezletek elnöke oda hatni méltóztassék, hogy az értekezlet megállapodásainak a közös miniszter urak és az alájuk rendelt összes szervek részéről érvény szereztessék. 1, 5 ' Idestova fél évszázada intézte már legmagasabb szinten a Habsburg-birodalom ügyeit a közös minisztertanács, amikor Tisza kivánsága elhangzott, s ime, még mindig csak külön határozat kikényszerítésével lehetett feladatát félreérthetetlenül meghatározni, funkciójának lényegét megfogni. De még a magyar miniszterelnök energikus felszólalásából sem derült ki, noha nyilván ott feszült mögötte a világháborúban végveszélybe került Monarchia minden megoldásra váró problémája, hogy miképpen lehetett a közös minisztertanács határozatából mindenkit kötelező erejű határozat? Erre vonatkozóan az 1915* tavaszán és nyarán lezajlott vitában hangzott el egy másik javaslata Tiszának. Látván, hogy a hadseregfőparancsnokság egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a közös minisztertanácsi határozatokról, s ez az államkormányzásban kiszámíthatatlan, minduntalan gátló erőként hat, elkerülhetetlennek mondotta, hogy a közös minisztertanács határozatait terjesszék az uralkodó elé jóváhagyás végett, s hogy a határozatok. jóváhagyásuk után, mindenkit kötelező zsinórmértékül szolgáljanak Egyébként, a Monarchia világháborús szerepe szempontjából