Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus
talán legdöntőbb, 1914* július 19-i közös minisztertanácsnak^ éppen Tisza ellenkezése legyőzése érdekében, volt egy határozata, amelyet a közös miniszterek, legalább is azok egy része, 1916 elején már meghaladottnak érzett, Burián megállapította, hogy ujabb határo zat hiányában az 1914* július 19-i még érvényben van,256, Conrad vezérkari főnök az 1914-i határozat mielébbi, más határozattal való helyettesítése mellett kardoskodott, Á mi szempontúkból, akik a közös minisztertanács funkcióját s határozatainak jellegét a minisztertanács működésének legjelentősebb dokumentuma, a jegyzőkönyvek segitségével igyekszünk megállapítani, Stürgkh osztrák miniszterelnöknek e vitában elhangzott megállapítása mond a legtöbbet: bár a közös mi- misztertanácsi határozatok nem rendelkeznek a birodalmi törvény ere jével, az 1914* július 19-i határozat még érvnyben van, mert helyette ujat nem hoztak, Stürgkh definíciójának negatívuma, alkalmasint, egészen véletlenül súrolja a közös minisztertanács funkciójának végső határait: a minisztertanács határozatainak nem birodalmi törvény-jellegéről beszél. Azt persze nem mondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának birodalmi törvényei nem is voltak. Békés időben még valamiképpen járható ut volt az egész birodalomra érvényes törvényeket ugy hozni, hogy mindkét fél parlamentjével külön-külön fogadtatták el a szükséges intézkedéseket tartalmazó törvényeket.- A háborús események sodrában azonban erre idő nem volt, B|r arra sem volt idő, hogy megfelelő gyakorlat alakuljon ki egyetemes érvényű döntések törvényszerű formába öntésére, de Stürgkh megjegyzése azt mutatja, amit más vonatkozásban is megfigyelhetünk, hogy szükségszerűen vált efféle döntések fórumává a minisztertanács. Útban volt a felé, hogy törvényhozás-pótló feladatokat lásson el: legalább részben kisajátítsa a delegációk funkcióját. Ezen az uton azonban, már csak a minisztertanácsoknak a polgári alkotmányos életben kialakult sajátos helyzete miatt sem juthatott tovább annál, amire hoztunk is példákat, hogy a birodalom két felének kormánya között a vitás, de egységes eljárást kivánó kérdésekben megegyzést hozzon létre. Ez a közvetlen vélemény csere, a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek újra meg újra visszatérő kifejezésével, a "mündliche Aussprache" volt a Monarchia közös miniszteri konferenciáinak főfunkciója, ^?* Lényegében a legfőbb kormányzati fórum működésének minden más vonatkozását bele lehet szoritani ebbe a meghatározásba, Igy mindenekelőtt a külpolitikai helyzetnek időről-időre szükséges megvitatását ,258* Konferencia összehívására is alkalmat adott nem egyszer az, hogy bizonyos kérdésekben uj helyzet állott elő* 2 59* Még a háború legelején, az 1914* október 31-i közös minisztertanácsban felszólította Tisza Berchtold külügyminisztert: dolgozzon ki emlékiratot a Monarchia minimális és maximális hadice'JLjairól; arról, miféle területi kq*et.eiéseiyah na:a csás-záVr^királ'ys ágnak, s .milyen hadi kárpótlásra., -frart .igényt *: "Tárgyalj a jqea a békéseit ételek; s a hadi kárpótlás alapérveif. a mért.ekadő politikai'tényezőkkel, majd terjessze.'e kérdéseket NémetQrsZá'g**.elé, Az ilyképpen előkészített memorandum szolgálhatna e problémák közös minisztertanácsbéli megtár-
