Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XV. A közös minisztertanács a háborúban: lemradás az ügyintézésben
állandóan visszatérő frázisok voltak a "túllépi", "meghaladja", "tulfesziti" szavak, maguk is utaltak azokra az okokra, amelyek a Habsburg birodalom gazdasági, politikai életét és ezekre épülő kormányzatát tul terhelték. Tisza István, mint az 1917* február 24«-i közös minisztertanács elnöke "verkündet*.• als den Beschluss der Konferenz,dass volle Einvernehmen darüber bestehe, die maschinelle Leistung im Kriege auf das denkbarste Maximum zu erhöhen, um das Menschenmaterial zu schonen. 234. Ismét kimondották, hogy minden ujabb hadiipari berhuzáshoz szükséges a két kormány előzetes jóváhagyása /Einholung der Zustimmung beider Regierungen/. ^* Stöger-Steiner hadügyminiszter, aki pedig Krobatinnál jóval több megértést tanúsított az osztrák és a magyar kormány "alkotmányjogi" érzékenységével szemben, az 1917* július 2-5-i közös minisztertanácsban a február 24-i határozatot a háborús gépezet alimentálása akadályának nevezte. Szerinte az ágyú-, lőszer-, robbanóanyaggyártásban s más harcieszközök gyártásában nem elegendő csupán a folyamatos termelést biztositani, hanem minden körülmények között azon nal gondoskodni kell a megnövekedett szükségletek fedezéséről is. Ezt pedig, t.i. a termelés folyamatosságát , lehetetlenné teszi az a követelés, hogy minden alkalommal kikérjék a kormányok előzetes hozzájárulását. A dolgok intézésének normális, hagyományos Jflódja veszedelmes a— kadálly á vált a háború sikeres folytatásának ut,ián.^3b* Az 1917* október 28-i közös minisztertanácson Stöger-Steiner hadügyminiszter megint szóvátette a kormányok hozzájárulásának kérdését* A tilatkozások vörös lámpái, amelyek a haditechnika állandóan növekvő igényeivel, ill. az igények kielégitése alkotmányos iúódjainak megkerülésével szemben felhangzott panaszokat jelezték, újra meg újra kigyulladtak a közös minisztertanács tárgyalóasztalán. A hadügyminiszter most azt kérte, hogy a kormányok hozzájárulását olyan formában biztosítsák, amely mindenképpen lehetővé teszi az ügyek leggyorsabb elintézését. Ha ui, ezt nem biztosítják - mondotta -, kénytelen lesz saját felelősségére, önállóan s a minisztertanács határozata ellenére eljárni* Az osztrák pénzügyminiszter továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a hadügyi beruházások csak minisztertanácsi határozat alapján történhessenek. Czernin áthidaló javaslatot tett, amely már szintén az ügymenet törvényelőirta módjainak fokozatos széttörését jelezte. Azt proponálta, hogy a hadügy által kivánt gyorsaság /Stürgkh automatizmusa!/ elérése végett az uj beruházásokra vonatkozó közléseit a had«ügyminiszter rövid uton közvetlenül az érdekelt pénzügyminiszternek tegye meg. Azt nem állitom, hogy ez a javaslat a miniszterelnökök, tehát a kormányok felelős vezetőinek érdemben való megkerülésével akarta a dolgokat intéztetni. De az, hogy a Czernin-féle javaslat a hagyományos formák megkerülését és a régi formák széttörését jelentette, kétségtelen, A felhozott példák azt bizonyitják, hogy a háborús események sodra elmosta az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági alapjait, s ezeknek az alapoknak.bomlása maga után vonta az alkotmányban előirt kormányzati, ügyintézési módok destrukcióját, deformálódását és eredeti vágányukról való lesiklatását*
