Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2011)
BEVEZETÉS - II. A kiadás felépítése - Az általunk megállapított kötetbeosztás
14 BEVEZETÉS rébb sorolta. Az ok, hogy Árva leírásának ellenőrzését a vármegyei hatóság hosszas halogatás után elhárította magától, Trencsén leírása pedig valószínűleg már nem fért bele a 4. kötetbe:23 így Bél úgy döntött, hogy inkább a dunántúli vármegyékkel folytatja (egyedül Moson leírása jelent meg belőle), hiszen a két „lemaradt” északi vármegye már amúgy sem tett volna ki egy önálló kötetet. Árva és Trencsén leírását tehát e tervezetben a sorrendben hatodik - meg nem valósuló - „óriáskötetbe” szánta, ott is a legutolsó helyre, olyan vármegyék után, mint Békés, Arad, Csanád.24 Az általunk megállapított kötetbeosztás Ahogy azt a fentiekben láttuk, az 1742-1749-es Bél-féle tervezetből jórészt hiányoznak a Notitia eredeti szerkesztési alapelvei, amelyeket a nyomtatott kötetek címei is tartalmaznak,25 tehát a „részek” szerinti tárgyalás, és a földrajzi szempontú sorrendiség. Ezért azt gondoltuk, hogy úgy járunk el helyesen, ha a fentebb tárgyalt, és Bél eredeti elképzeléseit tartalmazó, 1732-es autográf Notitia- tervezetet részesítjük előnyben a kiadásnál, amelyet Bél még nagy munkakedvvel, a sikeres lebonyolításban bizakodva vetett papírra. Ennek megfelelően elsőként kívánjuk közölni a két „kimaradt”, a Dunán inneni részhez tartozó vármegyét (Árva, Trencsén), majd a többi rész vármegyéit (Dunántúli, Tiszán inneni, Tiszántúli), az 1732-es Sáagraphiábán felállított sorrend szerint. A plánumtól csak néhány esetben kell eltérnünk (illetve részben Bél maga volt az, aki a tervének egyes pontjait nem tudta megvalósítani). Az első ilyen Komárom vármegye leírása, amelyet Bél az 1732-es vázlatában a Dunán inneni kerülethez kötött, mi azonban a dunántúli részben fogjuk közölni. Ennek oka egyrészt az, hogy később Bél is tudatosan a dunántúli vármegyékhez sorolta Komáromot,26 másrészt pedig a kézirat súlyosan károsodott, így a „hátrább” sorolással mi is időt nyerünk, hogy a rekonstruálás nehéz munkáját elvégezhessük. A Dunántúli részhez tartozik még, hogy Bél nem készítette el a tervezetben szereplő „szlavón vármegyék” leírását, így azokat nem áll módunkban közölni. Hasonló a helyzet Szepes vármegye leírásával. Mint említettük, Bél megjelentette a Prodromus-bán,27 de 1732-es tervezetében azt írta, hogy kiegészítésekkel és térképpel újra ki kívánja adni, a harmadik, Tiszán inneni rész elején.28 Csakhogy Bél kéziratos hagyatékában sehol sem találtunk olyan kéziratot, amely a Prodromusban kiadott szöveghez képest egyjavított, bővített változat lett volna, s Bél sem utal máshol arra, hogy dolgozna a leírás kiegészítésén.29 így nem adjuk ki újra, hiszen csak a Prodromusb^n lévő nyomtatott változatot tudnánk reprodukálni. Végül ugyancsak eltértünk a tervezettől akkor, amikor a jász és kun kerületek leírását elhelyeztük a Tiszán inneni részben. Azért döntöttünk így, mert a leírás a Notitia vármegyeleírásainak szerkezete szerint épül fel, s bár sem az 1732-es, sem a későbbi, 1742-1749-ben készült tervezetben nem kapott helyet, Bél véleményem szerint bizonyosan közölni akarta, csak éppen nem önállóan, hanem valamely vármegyeleírás részeként. Mindezeket mérlegre téve állítottuk össze a vármegyeleírások kiadásának tervét, amely tehát az 1732-es tervezeten alapul. A leírások terjedelmét is figyelembe véve tíz kötetben látjuk kivitelezhető23 L. kötetünkben a vármegyeleírások bevezetőit. 24 Az 1742-1749-es tervezetre még 1. Tóth 2008. 433-435. 25 L. az 2. jegyzetet. 26 L. Tóth 2008. 436. 27 L. a 5. jegyzetet. 28 Bél 1732. 76. 29 A leírásra bővebben 1. Tóth 2007.1. 159., II. 211-216.
